Ahogy arról az egyetem tájékoztatott, a kísérletek a SpaceX Transport-8 küldetéséhez kerültek, melyben egy Falcon 9-es rakéta emelte az űrbe a BME MRC-100-as műholdját. A fellövés után alig másfél órával az ION SCV-011 műholdja levált a SpaceX hordozójáról, ennek belsejéből került a szabad űrbe az MRC-100 2023. június 22-én.
A műholdról érkező jeleket vevő állomás gondolata még a tavalyi év közepén vetődött fel.
Az ötlet egyszerű volt: ha van SZTE-s kísérlet az űrben, akkor saját antennával is le lehetne tölteni annak adatait. El is kezdődött hamarosan a szegedi helyszínek alkalmasságának felmérése. Végül egy újszegedi helyszínt, az SZTE Biológia Intézet tetejét választották a szakemberek.
A különböző mesterséges környezeti zavarok megnehezíthetik a rádiós vételeket
– mondta Kiss Ádám, az SZTE PhD-hallgatója. – Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanazzal a berendezéssel sokkal kevesebb adatot sikerül letöltenünk a műholdról.
Hozzátette: annak érdekében, hogy a lehető legtöbb kísérleti eredményt tartalmazó adatcsomagot tudják venni a belvárostól távolabb, az újszegedi SZTE Biológia Intézet tetején helyezték el az antennákat és a hozzá tartozó egyéb berendezéseket. A szakemberek kiemelték, hogy
a telepítést egy mérés is megelőzte, ahol egy speciális műszerrel – úgynevezett spektrumanalizátorral – megvizsgálták, milyen jelek találhatók a levegőben.
A műszert (a többi építésnél használt műszerhez hasonlóan) az SZTE Műszaki Informatika Tanszék biztosította.
A vevőegység látványos szerkezet, amelyben két antenna egymásra merőlegesen kémleli az égbolton az értékes rádiójeleket.
Erre a kutatók szerint azért van szükség, mert az égbolton túl a műhold helyzete hozzánk képest folyamatosan változik, azonban ezen felülkerekedve a belőle érkező igen gyenge jeleket így is lehet vételezni.
Két motor mozgatja az antennákat tartó keresztárbócot: az egyik a horizonton körbe, míg a másik elemeli az antennákat a vízszintes állásból. A jelek ezt követően szűrőkön és erősítőkön keresztül egy digitalizáló egységbe érkeznek, ahol egy erre a célra programozott kártyaszámítógép feldolgozza és rögzíti azokat.
Az SZTE-s kísérletek hőmérsékleti, időzítési és műszerprecizitási adatokat szolgáltatnak, azonban számos egyéb kísérlet is megtalálható a műholdon.
Ezeket rövid, táviratszerű üzenetekben, úgynevezett csomagokban küldik le, és egy központi adatbázisban tárolják. A BME korábbi műholdaknál is használt ötlete alapján a rádióamatőr közösség, illetve a csatlakozni vágyók szabadon vehetik az adatcsomagokat egy közzétett programmal, és ezeket eljuttathatják a BME szervereire.
A későbbiekben például SZTE-s fejlesztésű, kutatási célú magaslégköri ballonok követésében is fontos szerepet játszhat a műholdas projekt és az általa szolgáltatott adatok.
Meglehetősen egyedi érzés, amikor az ember munkáját kilövik a világűrbe
– mondta el érzéseit a projekttel kapcsolatban az SZTE diákmodul projektvezetője. Néhány lelkes hallgatóval volt szerencsém együtt nézni a SpaceX élő közvetítését. Izgalmas pillanatok voltak.
Ahogy említette, a SZTE-n nem érzékeltek jelentős csúszásokat. Habár a SpaceX minimálisan elhalasztotta a fellövést, ezt nem tartják érdemi döccenőnek