Már háromezer éve foglalkoztak vízépítéssel a Nílusnál

A Nílus mentén, egy körülbelül 1000 kilométeres szakaszon végighaladva bizarr kőfalak százait találjuk

A Nílus mentén, egy körülbelül 1000 kilométeres szakaszon végighaladva bizarr kőfalak százait találjuk. Néhányat azért építettek a 19. században, hogy felfogja a mezőgazdaság számára a tápanyagban gazdag nílusi iszapot, mások azonban ennél jóval rejtélyesebbek. A kutatók most műholdas, drónos és kémiai adatok keverékét felhasználva úgy vélik, hogy felfedezték ezek a célját: a hosszú távú vízépítést.

Ha régészetről van szó, nincs is jobb hely Egyiptomnál. Az ókori egyiptomiak ugyanis úgy építkeztek, mint egyetlen más kultúra sem, ám a legtöbb figyelem a piramisokra és más hasonló műemlékekre irányul. A szerényebb építmények azonban ugyanolyan érdekesek lehetnek a régészek számára.

Vegyük például azt a több száz „hullámtörő gátat", amelyek most az Asszuáni Nagy Gát tározója alá merültek.

Ezek a hullámtörő gátak alapvetően olyan gátak vagy falak, amelyeket a víz áramlásának irányítására használtak, de pontos funkciójuk eddig nem volt világos.

Műholdfelvételeket, drónos és földi felméréseket, valamint történelmi forrásokat használtunk fel, hogy megtaláljuk a Dél-Egyiptomban található 1. zuhatag és a szudáni 4. zuhatag közötti közel 1300 hullámtörő gátat

– mondta Dr. Matthew Dalton, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa, a kutatás vezető szerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – Hogy a dolog még rejtélyesebb legyen, sok ilyen építmény ma már a sivatagban található, az ősi, száraz Nílus csatornáiban.

A Nílus mentén, egy körülbelül 1000 kilométeres szakaszon végighaladva bizarr kőfalak százait találjuk Forrás: University of Manchester

A Geoarchaeology tudományos szaklapban publikált, új tanulmány szerzői kifejtik, hogy ezeket a szerkezeteket is a Nílus irányítására építették, de a folyó áramlása az idők során megváltozott.

Azt tudjuk, hogy a Nílus szudáni szakaszai a holocénben korábban több csatornával rendelkeztek, és ezek közül sok kiszáradt, amikor a folyó vízhozama az éghajlatváltozás miatt csökkent

– mutatott rá a tanulmány társszerzője, Jamie Woodward professzor, a Manchesteri Egyetem munkatársa.

A szakemberek első feladata a szerkezetek datálása volt. Radiokarbon és lumineszcens kormeghatározási technikák segítségével a csapat megállapította, hogy sok ilyen ősi csatorna mintegy 3000 évvel ezelőtt épült. A csapat elemezte helyzetüket, szerkezetüket és azt is, hogy hol volt a Nílus, amikor épültek. Arra a következtetésre jutottak, hogy a falak a folyó áradási időszakában termékeny iszapot tartottak vissza.

Ez tette lehetővé az építő civilizáció számára, hogy minden további mesterséges öntözés nélkül termesszen növényeket a földeken.

Ráadásul ez az egyszerű technika olyannyira hatékonynak tűnik, hogy még a modern időkben is alkalmazzák.

Ám nem minden építmény egyforma: néhány kőfal sokkal nagyobb, akár 5 méter vastagságú is lehetett.

A kutatók úgy vélik, hogy ezek a falak a folyó áramlását irányították és megkönnyítették a hajózást a Nílus alattomos zuhatagain keresztül.

A tanulmány szerzői szerint ezek a monumentális hullámtörő gátak segíthettek összekötni az ókori Egyiptom és Núbia népeit azáltal, hogy megkönnyítették az erőforrások, hadseregek, emberek és eszmék hosszú távú mozgását a Níluson felfelé és lefelé.