Az új kutatások szerint a modern lovak távoli őseinek elöl négy, hátul pedig három lábujja volt. Minden egyes lábujjhoz saját pata tartozott, és egy alatta lévő talppárna támasztotta meg.
Ezzel szemben a mai lófélék, például a lovak, szamarak és zebrák egy-egy lábujjal rendelkeznek, amely feltehetően az „eredeti" harmadik lábujj maradványa.
Ezt a „magányos" lábujjat egy erős keratinos pata védi, míg a pata alsó részén egy háromszög alakú „papucs" található, amely lengéscsillapítóként működik.
Az elveszett ujjpercek rejtélyének megfejtése érdekében az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és Hollandiából érkezett nemzetközi tudósok csoportja alapos elemzést végzett. Megvizsgálták a mai lovak pata lenyomatait és lábcsontjait, valamint a fosszilis feljegyzéseket.
A felső részek, tehát a további lábfejcsontok maradványai „síncsontokként" maradtak fenn a megmaradt központi csonttal összenőve
– vetette fel Christine Janis professzor, a Bristoli Egyetem Földtudományi Karának munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – De hol vannak az ujjak és a lábujjak?
Hozzátette: a későbbi lovaknak csak három lábujja volt elöl és hátul. A plusz lábujjak, az úgynevezett oldalsó lábujjak ezeknél az állatoknál kisebbek és rövidebbek voltak, mint a tapírnál, és valószínűleg
normál körülmények között nem érintették a talajt, de kivételes helyzetekben, például csúszás vagy erőteljes ütközés esetén támasztékot nyújthattak.
A kutatócsoport a Royal Society Open Science című folyóiratban publikálta eredményeit, amelyek megerősítik azt a régóta fennálló felfogást, hogy ezek a lábujjak valóban teljesen eltűntek az evolúció során. Ez viszont ellentmond az ugyanabban a folyóiratban 2018-ban megjelent külön cikkben megfogalmazott javaslatnak, amely szerint a lábujjak valamilyen módon megmaradhattak a patán belül.