A felfedezést a nemrég felbocsájtott új csúcsteleszkóp, a James Webb űrtávcső tette még 2022 novemberében, de megfigyelését csak most sikerült megerősíteni. Az eredményeket a baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet május 17-i konferenciáján ismertették, a teljes tanulmány pedig a Nature magazinban olvasható.
Nem ez az első alkalom, hogy vízkilövellést észleltek az Enceladuson, ám a mostani vízsugarak sokkal magasabbra és távolabbra jutottak, mint azt korábban gondolták.
A vizsgálatok szerint a vízsugarakban metán, szén-dioxid és ammónia lehet, vagyis olyan szerves molekulákat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek az általunk ismert létformák kifejlődéséhez.
A víz egy újabb bizonyíték az Enceladuson való lehetséges életre. Az Enceladust teljes egészében vízjég borítja, a fagyott kéreg alatt azonban egy hatalmas, folyékony óceán rejtőzik. A tudósok szerint a James Webb űrteleszkóp és a Cassini által észlelt vízsugarak a rejtett óceán fenekén található hidrotermális kürtőkből származnak. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a kigőzölésekkel szilícium-dioxid-szemcsék is távoznak az űrbe.
A NASA az élet nyomait kutató szondát indítana a jeges holdhoz. A tervezett Orbilander fél évig keringene az Enceladus körül, közben figyelné a vízgőz kilövelléseket, és a gőzfelhőkön átrepülve mintákat venne belőlük. Ezután az űreszköz leereszkedne a hold felszínére. Az Orbilander molekulák mérésére és elemzésére szolgáló műszerekkel, DNS-szekvenálóval és egy mikroszkóppal is fel lenne vértezve.
Ezenkívül az amerikai űrügynökség egy robotkígyóval is készül, ami a felszín alatti óceánban kutakodna.