A barlangot először 1821-ben fedezték fel, miután egy földrengés feltárta annak bejáratát. A folyamatban lévő kutatások során a szakemberek 66 ezer éves neandervölgyi művészeti ábrázolásokat és 5000 éves neolitikus temetkezési lelőhelyeket találtak.
A kutatók szerint a kagylókat testet díszítő tárgyakká, például díszes medálokká alakították.
Míg az édesvízi kagylókat a helyi vízforrásokban találhatták, addig a tengeri társaikat, azaz a puhatestűeket több mint 50 kilométerre elszállíthatták a parttól.
A gravetti korszakban személyi díszként használt puhatestűek igen ritkának számítanak az Ibériai-félszigeten. A Földközi-tenger mentén kevesebb mint kétszáz darabot találtak, és ezek többsége a part menti lelőhelyeken található.
Szokatlan, hogy ilyen tengeri maradványokat találunk ilyen messze a szárazföld belsejében található barlangokban, ilyen régi kronológiával
– mondta Juan Jesús Cantillo, a Cádizi Egyetem professzora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A Földközi-tenger lejtőjén eddig csak valamivel több mint száz maradványt ismertek, és ezek mindegyike a partvidéken található.
A kutatók szerint a közelmúltban végzett ásatások eredményei és a korábbi időszakból származó sziklarajzok arra utalnak, hogy a barlangot a felső paleolitikum különböző szakaszaiban speciális szimbolikus tevékenységek helyszíneként használták.