Garabonc, 2008. június 14.
Garabonc közelében egy varjak által teljesen megritkított kukoricás. A szombathelyi székhelyű regionális környezetvédelmi hatóság nagyon ritka döntést hozott a napokban. A költési idő vége felé ritkítási engedélyt adott ki védett vetési varjakra. A gazdák már a második éve nem tudják megvédeni kukoricaföldjeiket egy a faluban fészkelő kolóniától, így a hatóság ötven egyed kilövését engedélyezte. A napokban kölessel vetik be a területet, azt talán nem szeretik annyira.
MTI Fotó: Varga György
Vágólapra másolva!
A közelmúlt varjútámadásairól szóló hírek aggodalmat keltettek a madarakkal kapcsolatban, ugyanis egyre több ilyen esetről számoltak be a budapestiek a közösségi oldalakon, többek között az óbudai lakosok is. Felmerült a kérdés, milyen súlyos sérüléseket tudnak okozni. Képesek-e megölni az embereket, mint Hitchcock híres Madarak című filmjében?
Az emberek általában kedvelik a madarakat, sokan a béke, a szabadság jelképeként tekintenek rájuk. A valóságban azonban ezek az élőlények jobban hasonlítanak az Angry Birds játék agresszív madaraira, mint a bennünk élő idealizált képre. Még a legártatlanabbnak tűnő verebek vagy galambok is képesek élet-halál harcot vívni fajtársaikkal vagy más betolakodóval a párokért, az élelemért vagy a területért. Persze az emberekkel azért kevesen szállnak szembe.
De a dolmányos varjú éppen azon madarak közé tartozik, amely akár emberre is támadhat. Az utóbbi hetekben megszaporodtak Budapesten a varjútámadások, több kerületben is felhívták a lakosok figyelmét a veszélyre. Legutóbb Óbudán, illetve a XII. kerületben támadtak a madarak, ilyenkor jellemzően belekapaszkodnak az ember hajába hátulról.
A III. kerületi Kiscelli utcában lévő egyik társasház felhívása a varjútámadásra Forrás: Facebook/Óbuda csoport
De miért támadnak a varjak?
Ezek a termetesebb énekes madarak, - így például a varjak - a fészkelési időben igyekeznek elkergetni az embereket a fészkük közeléből, és eközben okozhatnak sérüléseket. Ezek zöme inkább kellemetlen, mint súlyos, viszont a megtámadott egyénnek mindig óvnia kell a szemét a kezével, mert a feldühödött madarak hajlamosak a szemre célozni.
Hogyan védekezhetünk?
A Magyar Madártani Egyesület a következőt ajánlja:
forduljon szembe az állattal,
tárja szét a karjait, húzzza ki magát, ezzel megmutatva, mennyivel nagyobb és fenyegetőbb nála,
ha van a kezében táska, szatyor, ernyő, azzal az állat felé suhinthat.
Nagy ünnepeken, sportrendezvényeken szokás a békét jelképező fehér galambokat elengedni az égbe. A békegalamb már a Bibliában szerepel, ő hozta az olajágat Noénak, jelezve hogy az Úr haragja megenyhült és kezd visszavonulni az özönvíz. A galamb egyben a Szentlélek szimbóluma is. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a galambok és más madarak természetét, kiderül, hogy szelídségük - és nemcsak a ragadozó madaraké - csak addig tart, amíg semmi nem keresztezi az útjukat. Bármilyen vélt vagy valós érdeksérelem esetén ugyanis rögtön kitör belőlük az „angry birds".
Jelenet az Angry Birds című filmből Forrás: InterCom
Bár a galambok nem tűnnek vérszomjas állatoknak, és gyakran láthatók nagy csapatokban akár a városokban is, nekik is lehetnek területi vitáik. Ezek az esetek zömében megoldódnak némi szárnycsapkodással, de néha sérülések is származnak az összecsapásokból. Szabad természetben nem figyeltek meg halállal végződő konfliktusokat galambok között, de ennek csupán az az oka, hogy a vesztes fél könnyen el tud menekülni.
Ha a menekülés valamiért akadályba ütközik (például a fogságban tartott galamboknál), akkor az erősebb fél kíméletlenül szétszedi a gyengébbet. Nemrég egy blogon például arról számolt be egy galambtenyésztő, hogy az egyik fiatal galambját szó szerint megskalpolta a galambház egy másik részéből odajött felnőtt hím.
Egy galamb sétál a Batthyány téren. Forrás: MTI/Kovács Tamás
A tengerek tollas kalózai
A sirályok, viharmadarak (ahová az albatroszok is tartoznak) és társaik nem a csendes, békés természetükről ismertek. Zsúfolt telepeiken mindennapos a veszekedés, egymás meglopása. Az összes tengeri madár közül azonban talán a legagresszívabb, legösszeférhetetlenebb természete a nagy halfarkasnak, más néven szkuának (Stercorarius skua) van. Ezek talán a madárvilág legrámenősebb, félelmet nem ismerő kleptoparazitái, azaz más, zsákmányt szerző madaraktól élelmet rabló élőlényei.
Ha egy szkua üldözőbe vesz egy zsákmányt cipelő madarat, annak szinte semmi esélye sincs azt megtartani. Addig zaklatja éles csőrével, szárnycsapásaival és éles visításával, amíg el nem ejti, ekkor a szkua elkapja és befalja. A célpont mérete sem számít. Bár 120-140 centiméteres szárnyfesztávolságával és másfél kilogrammos tömegével a szkua sem kis madár, de habozás nélkül megtámadja a nála majd háromszor akkora tömegű sast vagy gémet is az Északi-sarkvidéken. Az sem riasztja vissza a kalóztámadástól, hogy a sas éles csőrének egyetlen csapásával harcképtelenné tehetné, vagy megölhetné. A szkua a méretbeli különbséget agresszivitásával ellensúlyozza, és az esetek nagy többségében győztesen kerül ki az összecsapásból.
Egyetlen tabu van csak e madarak számára. Bár egymást sem haboznak megtámadni és meglopni, egymás tojásait és fiókáit nem bántják, így nem esnek a kannibalizmus bűnébe. Igaz, ez csak a kifejlett madarakra érvényes, mert a fiókák sokszor felfalják gyengébb testvéreiket.
A szkuák a fészkelőhelyeiket is hasonló agresszivitással védik, mint ahogy a zsákmányért megküzdenek. Zuhanórepüléssel támadnak rá minden betolakodóra, és támadásukkal szemben még az ember sincs biztonságban. A kutatók is csak különleges védőfelszerelésben merik megközelíteni e tollas kalózok telepeit.
Emberölő madarak
Valószínűleg kevesen tudják, hogy a madarak számlájára több emberhalál is írható. A legkülönösebb eset, a görög tragédiaköltő, Aiszkhülosz halála a szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) számlájára írható, ha hinni lehet az ókori görög szövegeknek. A legenda több változatban kering. Az egyik változat szerint a költő halálát a magasból a fejére ejtett teknős okozta, amelyet feltehetőleg egy saskeselyű dobott le. Ezek a madarak ugyanis gyakran a levegőből sziklára dobva törik fel a tojásokat, illetve a teknősök páncélját.
Sisakos kazuár Forrás: Wikimedia Commons
Talán kevésbé különös, hogy a két nagy futómadár, a strucc (Struthio camelus) és a sisakos kazuár (Casuarius casuarius) is veszélyes az emberre nézve. Dél-Afrika egyik vidékén évente akár három olyan embert is megölnek a struccok, akik a fészkelőterületükre hatolva próbálják meg ellopni a tojásaikat. A struccok izmos lábuk rúgásaival és erős csőrük ütéseivel próbálják megvédeni utódaikat.
Az Ausztrália északnyugati részén és Új-Guineán élő kazuár szintén hírhedt gyilkos. Ez a madár igen erősen védi a területét, és megtámad minden betolakodót. A fején lévő csontos sisakja borotvaéles, ez segíti, hogy az állat baj nélkül roboghasson át a sűrű erdőn hetven kilogrammos tömegével, de egyúttal veszedelmes fegyver is. Ráadásul ennek a madárnak az egyik legerősebb a rúgása az egész állatvilágban. Normális esetben a kazuár békésen szedegeti növényekből és ízeltlábúakból álló táplálékát az erdő talajáról. De jaj annak, akiről úgy véli háborgatja a területét. Pillanatok alatt darabokra szedi a betolakodót. Nem véletlenül tartják a világ legveszedelmesebb madarának.
Bármilyen meglepő, a gyilkosok közé tartozik a szerelmesek kedvenc madara, a szépség és a hűség jelképe, a bütykös hattyú (Cygnus olor) is. A hattyúk a vízből kiemelkedve, szárnyukat széttárva, csőrükkel csapkodva és hangosan sziszegve védik fészkelőterületeiket. Több súlyos sérülést okoztak már (csonttöréseket, szemsérüléseket), és egy bizonyított haláleset is kapcsolatba hozható támadásukkal. Ironikus módon pont a gondozójukat ölték meg egy USA-beli park tavában. A férfi kajakkal evezett be a tavon, hogy ellenőrizze a hattyúk fészkeit, amikor az egyik rátámadt és kiborította a kajakból. Szemtanúk beszámolója szerint a férfi soká küzdött a felbőszült madárral, de végül elmerült és csak a holttestét sikerült kihalászni a tóból. Ha épp a vízben vagyunk, amikor a hattyú megtámad, fröcsköljük le az állatot, ezzel elvehető a kedve a további támadástól.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
