A faj rendkívül ritka kóborló hazánkban, eleddig csak 2005-ben a Hortobágyon és 2014-ben a Kiskunságban észlelték egy-egy példányát. A faj Európában a Földközi-tenger mentén fészkel, és hosszútávú – Szaharán túli – vonulást végez. Afrikai költő populációi is ismertek. A Mediterráneumban fészkelő hosszútávú vonulók között ismert jelenség a "túlcsúszás", amikor a telelőhelyről visszatérve – tavaszi vonuláskor – fészkelőhelyüktől néhány száz (alkalmanként néhány ezer) kilométerre északra kötnek ki.
Ezek a madarak általában csak néhány napig maradnak a „rossz" helyen, hamar korrigálnak és visszatérnek fészkelőhelyükre. Valószínűleg a tihanyi madár is egy ilyen költőhelyén „kicsit" túlvonuló példány volt.
Magyarországra több mediterrán madárritkaság is érkezett hasonló módon az elmúlt évtizedekben április, május hónapokban.
A pettyes- vagy régebbi nevén szajkó kakukk, hazai rokonához hasonlóan fészekparazita, tojását varjúfélék (az Ibériai-félszigeten például a szarka, kék szarka és a kormos varjú) fészkébe rakja. Stratégiája kicsit „szelídebb", mint a mi kakukkunké, fészektestvéreit nem löki ki, együtt nevelkednek, de mivel kelési ideje rövidebb a parazitált fajokénál, hamar előnybe kerül és leginkább csak a nagyobb méretű kormos varjú fiókáinak van esélye mellőle kirepülni.
A tihanyi pettyes kakukkot számtalan, az ország minden részéről érkezett madarász tekintette meg és fotózta a hétvégén. A megfigyelési adatok alapján legalább három napig tartózkodott a Külső-tó melletti szőlőültetvények környékén. Néhány napja nem került elő, feltehetően ő is visszaindult fészkelőterületére.
(Forrás: Blaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.bfnp.hu/)