Adolf Hitler ellen az 1933. január 30-i hatalomra jutása után összesen kilenc alkalommal kísérletek meg merényletet. A porosz arisztokrata származású tábornokok egy kisebb csoportja kezdettől fogva viszolygott a náci mozgalomtól, és komoly averzióval viseltetett annak vezérével, Adolf Hitlerrel - Gerd von Rundstedt vezértábornagy szavait idézve –, „ a hülye cseh káplárral" szemben.
Az első komolyabb tiszti összeesküvést még a második világháború kitörése előtt, az 1938-as Szudéta-válság idején szőtték Hitler ellen, de miután a müncheni egyezmény, illetve a Szudéta-vidék vértelen annektálása miatt a Führer népszerűsége az egekbe szökött, az összeesküvés vezetői, Hans Oster ezredes, valamint Ludwig Beck és Erwin von Witzleben tábornok visszaléptek a tervezett puccstól. Az újabb titkos tiszti összeesküvés csak a sztálingrádi katasztrófa kibontakozásának idején, 1942 végén kezdett el ismét megszerveződni Hitler ellen Henning von Treschkow vezérőrnagy, Oster ezredes és Freidrich Olbert altábornagy vezetésével.
Az észak-afrikai fronton súlyosan megsebesült gróf Klaus Schenk von Stauffenberg ezredes 1943 augusztusában csatlakozott a titkos Hitler-ellenes szervezkedéshez. A keleti fronton elszenvedett sorozatos vereségek, majd az angolszász szövetséges haderő 1944. június 6-i sikeres normandiai partraszállása érlelte meg a Hitler elleni újabb merénylet tervét, miután 1943 augusztusában kudarcot vallott a főhadiszállására tartó Hitler magángépének felrobbantása.
Az összeesküvőknek annál inkább is sietniük kellett,
mert ekkor, 1944 nyarának elején már a Gestapo is szimatot fogott.
Az összeesküvőknek Hitler eltávolítása mellett az volt a legfőbb célja, hogy az ekkor már biztos teljes vereség előtt véget vessenek a háborúnak, és kedvezőbb feltételek mellett köthessenek békét a hadviselő szövetséges nagyhatalmakkal.
Hitler meggyilkolására az összeesküvők legelszántabb tagja, von Stauffenberg ezredes 1944. július elsején történt kinevezése jelentette az újabb, és minden korábbinál jobb lehetőséget. Stauffenbergnek - akit a tartalékos erők vezérkari főnökévé neveztek ki-, ebben a beosztásában ugyanis rendszeresen részt kellett vennie a Führer főhadiszállásán megtartott értekezleteken.
Az összeesküvők megbízásából Stieff tábornok 1944. július 7-én az ausztriai Klessheimbe utazott, ahol kedvező lehetőség adódott arra, hogy végezzenek Hitlerrel. A tábornok azonban az utolsó pillanatban meghátrált, mert gyengének bizonyult a gyilkosság elkövetéséhez. Stieff erélytelenségét látva von Stauffenberg ezredes elhatározta, hogy magára vállalja a merénylet végrehajtását; a soron következő helyzetértékelő megbeszélésen az előre elkészített időzített pokolgéppel felrobbantja Hitlert, majd elindítja a hatalomátvételt biztosító Valkűr-műveletet.
A fegyveres hatalomátvétel részleteit rögzítő hadműveleti tervet még 1943-ban dolgozták ki az összeesküvők,
amelynek a Valkűr kódnevet adták. A terv három egymást követő, illetve egymáshoz szorosan kapcsolódó lépésből állt: Hitler likvidálásából, az SS, a Gestapo és a náci prominensek kiiktatásából, valamint a hatalom átvételéből az összeesküvők irányítása alatt álló fegyveres alakulatok segítségével. 1944 júliusára az összeesküvőknek sikerült komoly támogatókat szerezniük a hadsereg legfelső vezetésében.
Stauffenberg és Olbert körén kívül Günther von Kluge és Erwin Rommel vezértábornagyok hallgatólagos támogatását is megszerezték, Fromm vezérezredes, a tartalék hadsereg parancsnoka noha nyíltan nem állt melléjük, de titokban tartotta a szervezkedést, és várakozó álláspontra helyezkedett.
A cikk folytatódik, lapozzon!