Egy táska miatt maradhatott életben Adolf Hitler

A merénylet helyszíne 1944. június 20-án a robbanás után

1944. július 20-án pontban déli tizenkettő óra harminc perckor kezdődött el a szokásos napi helyzetértékelő megbeszélés Hitler rastenburgi főhadiszállásán. A Berlintől több mint 500 kilométer távolságra fekvő kelet-poroszországi főhadiszálláson aznap a júliusi hőség miatt nem a betonból épített vezéri bunkerben, hanem egy faépületben tartották meg az értekezletet. Senkinek sem tűnt fel, hogy a tanácskozás közben Klaus Schenk von Stauffenberg ezredes, a német tartalékos véderő vezérkari főnöke egy telefonhívásra hivatkozva elhagyta az épületet. Tíz perccel később iszonyatos detonáció rázta meg a barakkot, amelyből lángnyelvek, és sűrű füst gomolygott elő. A délutáni órákban miután a berlini Benderblockba visszaérkező Stauffenberg Hitler biztos halálát jelentette az összeesküvésben részt vevő tiszteknek, kezdetét vette a Valkűr-hadművelet, a a náci uralmat megdöntő fegyveres hatalomátvételi kísérlet.

Egy hadirokkant ezredes, aki véget akart vetni Hitler rémuralmának

Adolf Hitler ellen az 1933. január 30-i hatalomra jutása után összesen kilenc alkalommal kísérletek meg merényletet. A porosz arisztokrata származású tábornokok egy kisebb csoportja kezdettől fogva viszolygott a náci mozgalomtól, és komoly averzióval viseltetett annak vezérével, Adolf Hitlerrel - Gerd von Rundstedt vezértábornagy szavait idézve –, „ a hülye cseh káplárral" szemben.

Adolf Hitler a bekebelezett Szudéta-vidéken ebédel tábornokai társaságában, 1938 októberében Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az első komolyabb tiszti összeesküvést még a második világháború kitörése előtt, az 1938-as Szudéta-válság idején szőtték Hitler ellen, de miután a müncheni egyezmény, illetve a Szudéta-vidék vértelen annektálása miatt a Führer népszerűsége az egekbe szökött, az összeesküvés vezetői, Hans Oster ezredes, valamint Ludwig Beck és Erwin von Witzleben tábornok visszaléptek a tervezett puccstól. Az újabb titkos tiszti összeesküvés csak a sztálingrádi katasztrófa kibontakozásának idején, 1942 végén kezdett el ismét megszerveződni Hitler ellen Henning von Treschkow vezérőrnagy, Oster ezredes és Freidrich Olbert altábornagy vezetésével.

Erwin von Wiztleben tábornagy, az összeesküvők egyik vezetője Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az észak-afrikai fronton súlyosan megsebesült gróf Klaus Schenk von Stauffenberg ezredes 1943 augusztusában csatlakozott a titkos Hitler-ellenes szervezkedéshez. A keleti fronton elszenvedett sorozatos vereségek, majd az angolszász szövetséges haderő 1944. június 6-i sikeres normandiai partraszállása érlelte meg a Hitler elleni újabb merénylet tervét, miután 1943 augusztusában kudarcot vallott a főhadiszállására tartó Hitler magángépének felrobbantása.

Hitler Göring és más náci vezetők társaságában a Berghofon Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az összeesküvőknek annál inkább is sietniük kellett,

mert ekkor, 1944 nyarának elején már a Gestapo is szimatot fogott.

Az összeesküvőknek Hitler eltávolítása mellett az volt a legfőbb célja, hogy az ekkor már biztos teljes vereség előtt véget vessenek a háborúnak, és kedvezőbb feltételek mellett köthessenek békét a hadviselő szövetséges nagyhatalmakkal.

A „sivatagi róka" is az összeesküvők oldalára állt

Hitler meggyilkolására az összeesküvők legelszántabb tagja, von Stauffenberg ezredes 1944. július elsején történt kinevezése jelentette az újabb, és minden korábbinál jobb lehetőséget. Stauffenbergnek - akit a tartalékos erők vezérkari főnökévé neveztek ki-, ebben a beosztásában ugyanis rendszeresen részt kellett vennie a Führer főhadiszállásán megtartott értekezleteken.

Gróf Klaus Schenk von Stauffenerg ezredes Forrás: Wikimedia Commons

Az összeesküvők megbízásából Stieff tábornok 1944. július 7-én az ausztriai Klessheimbe utazott, ahol kedvező lehetőség adódott arra, hogy végezzenek Hitlerrel. A tábornok azonban az utolsó pillanatban meghátrált, mert gyengének bizonyult a gyilkosság elkövetéséhez. Stieff erélytelenségét látva von Stauffenberg ezredes elhatározta, hogy magára vállalja a merénylet végrehajtását; a soron következő helyzetértékelő megbeszélésen az előre elkészített időzített pokolgéppel felrobbantja Hitlert, majd elindítja a hatalomátvételt biztosító Valkűr-műveletet.

Hitler a "régi harcostárssal" Josef Dietrich SS-tábornokkal. A Wehrmacht régivágású arisztokrata tábornokai közül többen is averzióval viseltettek a Führer katonai "lángelméjével" szemben Forrás: Bundesarchiv

A fegyveres hatalomátvétel részleteit rögzítő hadműveleti tervet még 1943-ban dolgozták ki az összeesküvők,

amelynek a Valkűr kódnevet adták. A terv három egymást követő, illetve egymáshoz szorosan kapcsolódó lépésből állt: Hitler likvidálásából, az SS, a Gestapo és a náci prominensek kiiktatásából, valamint a hatalom átvételéből az összeesküvők irányítása alatt álló fegyveres alakulatok segítségével. 1944 júliusára az összeesküvőknek sikerült komoly támogatókat szerezniük a hadsereg legfelső vezetésében.

Rommel vezértábornagy, mint a nyugati front B hadseregcsoportjának parancsnoka Hans Speidel tábornok (a kép bal szélén) és segédtisztje Lange százados társaságában Normandiában, 1944 júniusában Forrás: Bundesarchiv/Jesse

Stauffenberg és Olbert körén kívül Günther von Kluge és Erwin Rommel vezértábornagyok hallgatólagos támogatását is megszerezték, Fromm vezérezredes, a tartalék hadsereg parancsnoka noha nyíltan nem állt melléjük, de titokban tartotta a szervezkedést, és várakozó álláspontra helyezkedett.

A cikk folytatódik, lapozzon!