A szájhagyomány régóta mágikus gyógyító tulajdonságokat és termékenységi erőt tulajdonít a barlang forrásvizének egy 19. századi legenda alapján, amely szerint
amikor egy meddő nő a barlang vizét itta, akkor ikrekkel esett teherbe.
A barlangot először 1873-ban tanulmányozták a szakemberek, ám a 2009 óta végzett újabb vizsgálatok több mint 120 ép olajlámpát tártak fel, amelyek a 2. és 4. század közötti időszakból származnak. Az összes eszközt szándékosan helyezték el a barlang falának szűk hasadékaiban és törmelékhalmok alá, míg néhány hasadékban fegyvercsoportokat és emberi koponyákat is találtak.
A Cambridge Core című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a leletlelőhelyeket a késő római korban a barlangban tartott nekromancia-szertartásokhoz használták, és a barlang helyi halotti orákulumként (nekyomanteion) is szolgálhatott.
A nekromancia szó szerinti fordítása „jóslás a halottak által", más szóval halottidézés olyan eljárás, amikor egy halott személy szellemét megidézik.
Az ilyen leletek üregekben való elhelyezését varázslásra és mágiára használták a barlangokban, amiket az alvilágba vezető lehetséges kapuként értelmeztek.
A Te'omim-barlangot a helyi Tammuz-Adonisz istennek szentelték,
és úgy tűnik, hogy az ott gyakorolt kultikus hagyományok és szertartások a birodalom keleti részén és Levantéban is elterjedtek.
Céljuk a jövő megjóslása és a halottak szellemeinek megidézése volt
– írja a tanulmány, amit a HeritageDaily online tudományos portál idéz. – Mivel a Te'omim-barlangban eddig több mint száz kerámia olajlámpát, de csak három emberi koponyát találtunk, feltételezzük, hogy az elsődleges kultikus szertartás a khtonikus erőknek szánt olajlámpák elhelyezésére összpontosított, talán a barlangban végzett, a halottak feltámasztására és a jövő megjóslására irányuló rituálék részeként.