Isaac Newton a gravitáció és a szivárvány magyarázatának kutatása után azzal töltötte karrierje második felét, hogy a brit királyi pénzverdével kapcsolatos problémákat próbálta megoldani. Ez a munka segítette hozzá az országot a világuralomhoz.
Egy évszázaddal később Benjamin Franklin, az USA „alapító atyáinak" egyikeként rájött, hogy nem valószínű az ellenség pénzügyi rendszerétől függő háborút vívni, ezért a forradalmároknak saját valutára van szükségük.
Mivel a gyarmatok akkoriban nem rendelkeztek nemesfémforrásokkal, Franklin szerint a megoldást a papírpénz jelentette, ám ahhoz, hogy megtartsa az értékét, szinte lehetetlenné kellett tenni a hamisítását. Az általa alkalmazott technikák egy részét azóta is alkalmazzák, beleértve a Franklin képmását viselő 100 dolláros bankjegyeken is, más részük azonban elveszett az idők során.
Most azonban a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban újonnan megjelent tanulmányban újra felfedezték.
Franklin természetes grafitpigmenteket használt a pénznyomtatáshoz és tartós „pénzpapírt" fejlesztett ki színes szálakkal és áttetsző muszkovit töltőanyagokkal, valamint saját, egyedi, a „természet által nyomtatott" mintákkal és papír vízjelekkel ellátott mintáival
– írják a szerzők, amit az IFL Science online tudományos portál idéz.
Franklin számos technikája jól ismert, de Dr. Khachatur Manukyan, a Notre Dame-i Egyetem munkatársa és szerzőtársai most több mint 600 bankjegyet tanulmányoztak, amelyek közül néhányat Franklin nyomdagépein, másokat pedig kortársai vagy hamisítói nyomtattak.
Röntgendiffrakciót és fluoreszcenciát, elektronenergia-veszteség spektroszkópiát, Raman-spektroszkópiát és infravörös spektroszkópiát használtak, hogy feltárják mind a papír, mind a tinta titkait, valamint azokat a kristályos töltőanyagokat, amelyeket Franklin a bankjegyekhez adott, és amelyek különleges tapintást adtak nekik, miközben javították a tartósságukat.
A szakemberek végül rájöttek, hogy a Franklin bankjegyeinek felületéhez tapadó töltőanyag-pelyhek megfelelő szögben megdöntve visszaverték a fényt, ám ezek hiányoztak a vizsgált hamisítványokról, ami jó módszert jelenthet a különbség megállapítására.
A vizsgálat kimutatta, hogy Franklin vörös színezőanyagában higany és kén volt jelen, a kék tintában pedig úgynevezett poroszkéket használtak.
A legtöbbet azonban fekete került bele és a spektroszkópia feltárta, hogy erre jó oka volt: bár Franklinről ismert, hogy vásárolt egy műhelyt, amely kifejezetten fekete színezőanyagot állít elő növényi olajok elégetésével, de természetes grafitot is használt (metamorf kőzetekből), ami valószínűleg nem jutott eszébe ellenségeinek. A hamis bankjegyekhez többnyire csontok pirolíziséből származó „csontfeketét" használtak és az ezeket ellenőrző személyek nem tudhatták, miért néznek ki másképp a tinták.
Franklin indigóval színezett kék szálakat is beledolgozott a papírba, ami a kék tintával való nyomtatáshoz képest különbséget jelentett.
Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, Franklin nyomdai erőfeszítései jóval az amerikai forradalom előtt kezdődtek. Első nyomdáját 1728-ban, mindössze 22 évesen alapította, hogy az arany- és ezüstpénzek hiányát orvosolja. Franklin közel 2,5 millió bankjegyet nyomtatott Pennsylvania szomszédos gyarmatai számára, valamint felszereléseket és technikákat szállított a távolabbi nyomdáknak. Ez idő alatt végig macska-egér játékot játszott a pénzhamisítókkal.