Ez minden idők egyik legkegyetlenebb tömegpusztító fegyvere

Giant Explosion! A wall of fire explodes on an open field.

Sokan rettenetes sárkányhoz hasonlították, amelynek tüze iszonyatos pusztítást okozott az ellenség soraiban; a görögtűz valóságos csodafegyvernek számított a középkorban, mégsem ismerjük pontos receptjét, ahogy azt sem, hogyan működött. Miért veszett el a tudás, amit annyira féltve őriztek?

A görögtűz a nevével ellentétben nem görög találmány. "Az arabok, bolgárok, oroszok és mások, akik állítólag megtapasztalták az igazi görögtüzet, soha nem nevezték volna így" – írta a fegyverről szóló 1992-es tanulmányában Alex Roland, a Duke Egyetem ma már emeritus történészprofesszora, hadtörténeti szakértő.

Az anyagot, amelyet ma görögtűzként ismerünk valójában a Bizánci Birodalomban kezdték használni a Kr. u. 7. századtól kezdve. A középkori világ számára pedig a bizánciak nem görögök voltak, hanem rómaiak.

"Római tűz valójában a fegyver egyik eredeti neve"

- magyarázza Alex Roland.

Nem teljesen világos, honnan származik a görögtűz elnevezés, és miért kezdték végül ezt a névváltozatot használni.

„Valójában csak sok évszázaddal később találkozunk a görögtűz kifejezéssel, és ez egyébként sem az eredeti fegyverre vonatkozott. A görögtűz kifejezést a nyugatról érkező keresztesek alkalmazták először, de addigra a valódi már régen eltűnt" – mondta Roland.

Fordulópont a történelemben

A második, amit a görögtűzről tudni kell, hogy valószínűleg bosszú céljából fejlesztették ki.

Bár nem sok tényleges bizonyíték van a technológiáról, az általánosan elfogadott eredettörténet szerint a görögtűz feltalálása a a heliopolisi Kallinikosz nevéhez fűződik. A görögül kiválóan beszélő, zsidó származású menekült Kallinikosz a bizánci Szíriából származott, és azért volt kénytelen elhagyni szülőföldjét, mert azt a muszlim Rashidun Kalifátus megszállta. Miután megérkezett Konstantinápolyba, azonnal nekilátott egy olyan forradalmi fegyver megalkotásának, amely képes megvédeni új hazáját a muszlim seregek támadásától.

Nem kellett sokáig várnia. A korabeli arab források szerint a görögtűz első alkalmazása ellenük a 674-680-as ún. "hétéves háború" során történt, és a csodafegyver beváltotta a hozzáfűzött reményeket.

A bizánciaknak a görögtűz segítségével sikerült elűzniük az arab flottát, és ezzel véget vetettek Konstantinápoly ostromának.

Romilly Jenkins brit régész szerint a győzelem fordulópontot jelentett a történelemben, ugyanis a bizánci főváros volt az utolsó bástya, ami ellenállt a muszlim inváziónak, így ha Konstantinápoly elesik, az az európai civilizáció végét jelentett volna.

A görögtűz egy korabeli ábrán Forrás: Wikimedia Commons

Az égi sárkány halálos fénye

Kétségtelen, hogy a görög tűz félelmetes lehetett az ellenség számára; zajos volt, óriási füsttel járt, zöldes színű lángokat lövellt a vízen át a hajókra, és látszólag lehetetlennek tűnt eloltani egy különleges keverék nélkül, amely a leírások szerint vizeletet, ecetet és homokot tartalmazott.

"A hajók minden irányból, a hajóorrból, a tatról és az oldalakról folyékony tüzet zúdítottak az ellenségre" - olvasható egy VIII-XIX. század közepén született beszámolóban.

„Akik páncélostul ugrottak vízbe, megfulladtak, akik pedig úszva próbáltak menekülni, megégtek."

Három évszázaddal később - és immár a muszlim szaracén seregek kezében - a fegyver még mindig halálra rémítette a betolakodókat.

Egy tűzcsóva, amely akkora volt, mint egy nagy lándzsa, és akkora zajt csapott, mint az ég mennydörgése. Úgy nézett ki, mint a levegőben repkedő sárkány, és úgy fénylett, hogy az éjt nappallá változtatta"

– jellemezte a fegyvert Jean de Joinville a hetedik keresztes hadjáratról írt emlékiratában.

Mi volt valójában a görögtűz?

Roland szerint a 678 és 1204 között íródott források alapján a görögtűznek négy fő jellemzője volt.

• Először is, vízben égett; egyesek még arról is beszámoltak, hogy vízzel gyújtották meg, de ez nem általánosan elfogadott.
• Másodszor, a görög tüzet mindig folyadékként ábrázolták.
• Harmadszor, mindig csövekből vagy szifonokból lőtték ki, amelyek külön erre a célra tervezett ún. tűzhajók orrában voltak elhelyezve.
• Negyedszer a használatról szóló számos, első kézből származó beszámoló óriási füstről és hangos kisülésről vagy dübörgő zajról számol be, amikor a lángoló folyadék elhagyta a csövet vagy a szifont. Ez a tulajdonság különösen fontossá vált a görögtűz összetételével kapcsolatos történelmi vitában.

A legtöbb mai tudós azt gyanítja, hogy a görögtűz alapja vagy nyers vagy finomított kőolaj volt, amelyet a Fekete-tenger környékén lévő természetes kutakból viszonylag könnyen ki lehetett nyerni.

Más összetevők ismeretlen kombinációjával keverve a görögtűz valójában a napalm középkori megfelelője volt.

Érdekesség, hogy még a mai technikával sem sikerült egyelőre reprodukálni ezt a rejtélyes középkori fegyvert.

A görögtűz valójában a napalm középkori megfelelője volt. Forrás: Wikimedia Commons

Szigorúan őrzött titok

A görögtűz receptje azért veszett el, mert féltve őrzött titoknak számított. A legenda szerint csak két család ismerte a képletet: a bizánci császár családja és a Lampros nevű család.

Önmagában a képlet ismerete még nem jelenti azt, hogy újra is tudnánk alkotni a görögtüzet, amely egy komplex fegyverrendszernek számított, és számos alkatrészre volt szükség a működtetéséhez.

Emellett a helyes használatról, tárolásról sem maradtak fenn információk.

A bizánciak a rendszerükre vonatkozó ismereteket úgy tagolták, hogy senki, aki valószínűleg ellenséges kezekbe kerülhetett volna, ne hordozhassa a titok töredékénél többet. A módszer miatt senki sem tudta átadni a teljes tudást az utókornak, csak idő kérdése volt, mikor veszik el a teljes technológia.