De ez a 12.000-15.000 fajból álló növénycsoport megdöbbentő. Egyedülálló rezilienciájuk lehetővé teszi, hogy tulajdonképpen mindenütt nőjenek a Földön. Segítik a tudósokat, hogy megértsék az élet evolúcióját, és ez egyik legősibb ma élő növény csoport.
Egy ausztrál kutató csoport friss tanulmánya azt találta, hogy a mohák az élőhelyek éltetőelemei a világ körül, a növények és talajok jobb kondícióban vannak majdnem mindenütt, ahol mohák nőnek.
Fontosságuk ellenére a mohák gyakran elkerülik a figyelmet apró méretük miatt. A legkisebb mohák, az úgynevezett mikormohák, néhány milliméter hosszúak. Még a legnagyobb moha, a Dawsonia superba, egy Ausztráliában, Új-Zélandon, és a Csendes-óceáni-szigetekien bennszülött faj is csak 50 centiméter magasra nő - a mohák közt egy óriás, mégis kisebb, mint az átlagos szobanövény.
De valójában a mohák egész ökoszisztémákat segítenek fenntartani.
A mohák hozzájárulása a modern ökoszisztémák struktúrájához és működéséhez gyakran figyelmen kívül van hagyva, és elmarad a komplexebb növényekről való tudásunk mögött. Az ausztrál tanulmány részletesen vizsgálta a mohák élőhelyeihez való viszonyát, és azt találták, hogy meghatározóak a termőtalaj egészségéhez.
A kutatók moha mintákat gyűjtöttek ökoszisztémákból a bolygó körül - a trópusi esőerdőkből a sarki vidékeken keresztül a száraz sivatagokig. E mintákból származó felfedezéseiket kombinálva egy korábbi kutatás elemzésével eredményeik kazt mutatták,
hogy a mohák kulcs szerepet játszanak minden élőhelyen, ahol megtalálhatóak. A mohák nagy mennyiségű szenet raktároznak, segítik a talaj tápanyag ciklusát, és a szerves anyag lebomlását is.
A mohák még a megzavart ökoszisztámákban is megmentésre kerülhetnek. A kutatás, mely a Szent Helen-hegy körüli területet vizsgálta egy az 1980-as évekbeli romboló kitörést követően, azt találta, hogy a mohák voltak az első életformák, amik újra megjelentek.
Vannak mohafajták, köztük a Sphagnum faj, amik elnyelik és megtartják a vizet a szöveteikben. Ez szabályozza a vízáramlást a területen, ezzel megakadályozza az áradást és tőzegláp élőhelyeket hoz létre, ami ritka növények és állatok otthona.
A mohák egyedülálló élőhelyeket nyújtanak a mikroszkopikus életnek is. A medveállatkák, nyolclábú mikroállatok, úgy is ismertek, mint mohamalacok, vagy mohamedvék, mert az a szokásuk, hogy élelemkereséskor keresztülmásznak a moha dzsungeleken. A mohamalacok szinte elpusztíthatatlanok, és még a világűrt is túlélik, belépve egy halálszerű állapotba, ez az úgynevezett kriptobiózis.
A mohák a májkökörcsinnel és a bronzhínárral a briofiták növénycsoport részei. A briofiták több, mint 400 millió évvel ezelőtt alakultak ki és még mindig sok közös jellemzőjük van a Föld szárazfödli felületein elsőként kialakult növényekkel - például kis méretük és a valódi gyökerek hiánya. És míg a legtöbb növény folyamatos vízoszloppal rendelkezik, amely áramlik bennük a farészen és háncsrészen át, a moháknak nincs – épp ahogy néhány legősibb növény esetén a Föld történelmében. Ehelyett ezeknek a kis növényeknek saját vezető rendszereik vannak, amik az anyagot a testük körül mozgatják. Elnyelik a vizet és tápanyagokat az esővízből és a felszínükre lerakódott porból. Szőrszerű gyökereik, a rizoidok, rögzítik a mohákat a felszínhez, ahol nőnek.
A mohák szinte párjátritkítóak abbab, hogy kemény környezeteket is túlélnek. Ez kiválóan alkalmassá teszi őket a növények evolúciójának tanulmányozására, aminek jó része kihívást jelentő körülmények közt történt a Földön.
A modern mohák és más briofiták gentikájának és fiziológiájának tanulmányozása bepillantást nyújt a kutatók számára az adptációkhoz, melyek lehetővé tették a növényeknek az átállást a vízből a szárazföldre - például a gombákkal való partnerkapcsolat képződménye, hogy hozzáférjenek a talaj tápanyagaihoz. Hihetetlen ellenállásuk a környezeti stresszre, mint például a szárazság és ultraviola sugárzás, szintén meghatározó volt ahhoz a képességükhöz, hogy kialakuljanak a szárazföldön.
A szárazföldi mohák egyik legmeghatározóbb jellemzője a szárazság toleranciájuk, amely az a képesség, hogy túlélik a majdnem kiszáradást.
Amikor kevés a víz, a mohák a szuszpendált animáció állapotába lépnek, ahol igen nagy mértékben csökkentik anyagcsere tevékenységüket, ami lehetővé teszi számukra a túlélést, míg a körülmények javulnak. Néhány faj, ilyen a sivatagi moha (Syntrichia caninervis) képes túlélni 100 évet ebben az alvó állapotban és feléledni , visszavizesedni órák alatt.
Ezen képesség mechanizmusának tanulmányozása a mai növényekben segít a tudósoknak megérteni hogyan alkalmazkodhattak az ősi növények a szárazföldhöz. Lehetséges, hogy a mohák szárazság toleranciájának tanulmányozása segíthet a tudósoknak új módokat találni, a termés extrém szárazságtól való védelmére a jövőben.
Ez a kis növény az emberi történelemmel is összefonódott. A seprűmoha (Dicranium scoparium) antiszeptikus tulajdonsága jelentős szerepet játszott az emberi szenvedés enyhítésében.
A kutatók szerint kétszer is gondoljuk meg, mielőtt eltávolítjuk a mohákat a gyepből.
(Forrás: The Conversation: https://theconversation.com/)