A turisták segítenek a tudósoknak feltárni a mikroműanyag szennyezést a távoli sarkvidéki tengerpartokon.

Svalbard

Polgári tudósként működő turisták segítenek egy kutatócsapatnak észlelni a mikroműanyagokat a távoli sarkvidéki partokon. A műanyaggyártás globális mértéke azt jelenti, hogy ezek a kis műanyagtöredékek elterjedtek, és a tudósok attól félnek, hogy az óceáni áramlatok felhalmozzák a műanyagot a Sarkvidéken, és károsítják az ökoszisztémákat. De a Sarkvidéken lévő műanyag szennyezés mértékéről és típusáról való tudásunk hiányos. Ezért a kutatók turistákat toboroztak, hogy gyűjtsenek mintákat hajóútjaikon. A tanulmányt a Frontiers in Environmental Science magazinban publikálták. - írja a phys.org.

Dr. Bruno Walther az Alfred Wegener Intézet és a Helmholtz Sarkvidék és Tenger Kutatóközpont munkatársa, a tanulmány szerzője azt mondta, hogy a műanyagszennyezés mára elterjedt.

Megtalálható a szárazföldön és a földben és a világ legtöbb folyójában. Még a sarki óceánokban és a legmélyebb óceáni árkokban is megtalálható.

A műanyag mindenhova eljut

A Svalbard-félsziget Európa legészakibb kontinense - szép, távoli, és veszélyezteti az óceáni áramlatokkal odajutó mikroműanyag szennyeződés. 2016-ban, 2017-ben, 2021-ben és 2022-ben a Svalbardot meglátogató 4 turistahajó üledékmintákat gyűjtött: minden hajó kivéve a 2022-ben, vizsgálta a makroműanyag hulladékot (2.5 és 10 cm közötti) is egy másik tanulmány számára. Kezdetben egyszeri mintákat vettek a partokról egyszerű fémeszközökkel és elküldték a tudósoknak metaadattal és fotókkal, hogy feljegyezzék a mintavételi helyszíneket. Később ezt kiterjesztették az egész partokra mintavételi térképhálózattal.

Walther azt mondta, hogy a polgári tudomány lehetséges még távoli sarkvidéki partokon is. Ez segít a tudósok számára csökkenteni az utazási időt, a szén-dioxid kibocsátást és a kiadásokat és segít a polgárokat egy környezeti ügy mellett elkötelezni.

Ezeket a mintákat kiszárították, megmérték, és lemérték. Minden egyes mintát meszűrtek, hogy befogják az 1 milliméter vagy nagyobb méretűeket. Ez a határétrék lett kiválasztva azon az alapon, hogy a kisebb részecskék nem könnyen emelkednek levegőbe Ezt a feltételezést a tudósok tesztelték: egy edény tisztított vizet munkaterületük mellett tartottak és elemzésük végeztével átszűrték mikroműanyagot keresve: nem lebegett a laboratórium levegőjéből semmi mikroműanyag a vízbe.

Hogy elkerüljék a műanyag szennyezését, a tudósok működtedtek egy levegő tisztító berendezést, pamut laboratóriumi kabátot viseltek, kerülték a szintetikus ruházatot, és a mintákat alumínium fedővel fedték le. Az azonosított műanyag részecskéket megvizsgálták mikroszkóp alatt és aztán spektroszkópiával elemezték.

Svalbard Forrás: https://phys.org/news/2023-07-tourists-scientists-reveal-microplastic-pollution.html

Figyelmeztető jelek

A tudósok azt találták, hogy az általuk keresett mikroműanyag méretek nem elterjedtek, de nagyon koncentráltak: a becsült általános műanyag szennyezés szintje összehasonlítható olyan területekkel, ahol előzőleg úgy hitték, hogy sokkal szennyezettebb, mint a sarkvidéki partok. Mintáikból két specifkus műanyag szennyezés forrást azonosítottak: polipropilén rostok, amik valószínűleg a halászhálók részeiből jöttek létre, és poliészter-epoxid részecskék, amik valószínűleg egy hajó színborításából, vagy felszereléséből származik.

Dr. Melanie Bergmann, az Alfred Wegener Intézet munkatársa, a tanulmány szerzője azt mondta, hogy a halászatból származó műanyag hulladék a legközvetlenebb belépési pont a tengeri birodalomba, és gyakran különösen fontos a távoli területeken.

Aktív halászhajó raj működik a Svalbard körüli vizeken, de az Északi-tengeren és az Atlanti-óceán északi részén is. Az általuk kibocsátott hulladék egy része Svalbard partjai felé lebegnek.

Úgy tűnik a háló nagyon gyorsan fragmentálódik a parton lévő kondíciók miatt: az ismételt fagy ciklusok, a ködből származó nagy nedvesség, és akár 24 órás napfény nyáron. Ha ez a gyors fragmentció más helyszíneken történne, apró, megfoghatatlan mikroműanyagok kerülnének nagyon gyorsan a környezetbe.

A kutatók azt mondják még több, még több helyről való sarkvidéki mintavételre van szükség, és rendszeresebb időközönként, hogy megfigyeljék a helyzetet. És csak az 1 milliméternél nagyobb mikroműanyag részecskéket elemezték a polgári tudomány módszer miatt és hogy elkerüljék a levegőben terjedő kis részecskék általi szennyeződést. De korábbi sarkvidéki víz, jég, és üledék mintákon végzett tanulmányaik azt mutatták, hogy a részecskék több mint 80%-a sokkal kisebb volt. Tehát valószínűleg találtak volna több részecskét, ha kisebb részecskéket is kerestek volna.

(Forrás: https://phys.org/)