Az egyik példány, egy fiatal kandúr a tél végén életveszélyes állapotban, az Egerből északi irányba tartó főúton elgázolva került elő. Az úttesten fekvő egyedről a helyi vadgazdálkodó bejelentése alapján értesültünk. A gyors jelzésnek és Természetvédelmi Őrszolgálatunk helyszíni beavatkozásának köszönhetően az állat további sérüléseket már nem szerzett. A vadmacska koponyasérülését követően, többhavi felépülési időszak után jutott vissza eredeti élőhelyére.
A másik példány, egy idősebb nőstény egyed, a májusi, természetes táplálékban gazdagabb időszakban lefogyva, meglepően rossz fizikai állapotban került elő. A rossz kondíciójú vadmacska pedig rosszkor rossz helyen keresett magának táplálékot egy településszéli portán.
Mindkét példány Igazgatóságunk egri mentőállomására került. Állatorvosi felügyelet és szakszerű ellátás mellett addig vendégeskedtek nálunk, míg újra képessé váltak a szabad életre. Július elején sikeresen elbúcsúztunk tőlük, mindketten eredeti élőhelyükön, tisztásokkal tagolt, nagyobb kiterjedésű erdőkben kezdtek új életet.
Az európai vadmacska hazánkban 2012 óta fokozottan védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250.000 Ft. Határozóbélyegei közé tartozik a vastag, tömött bunda, a tompán végződő farok – melyen 5-7 fekete gyűrű található, a lekerekítettebb fülek, és a „nagyobb, zömökebb megjelenés". Rejtőzködő életmódot folytat, ritkán kerül szem elé. Előnyben részesíti a tisztásokkal tagolt erdős és ártéri területeket. Jellemzően kisemlősökkel, madarakkal, halakkal, hüllőkkel, és ízeltlábúakkal táplálkozik. A zsákmányállatok keresése közben, vagy a párzási időszakban az ellentétes nemű házimacskák őt is közelebb csalogathatják a települések határához.
A vadmacskákat leginkább veszélyeztető tényező az élőhelyek feldarabolódása, a természetes élőhelyek kiterjedésének csökkenése.
Oykor bizonyítottan a házi macskával is hibridizálódhat. A házi macskák biodiverzitásra gyakorolt hatásáról már többször is szót ejtettünk, sajnos ebben a vonatkozásban is negatívan hatnak a vadmacskákra.
A működési területünkre visszakerülő egyedek egy részét egyedei jelöléssel, az állatok napi aktivitásának követését is lehetővé tevő jeladóval látjuk el. A jeladók adatai segítséget nyújtanak a vadmacskák életének megismerésében, a fajt veszélyeztető tényezők felderítésében.
Külön köszönjük dr. Légrády András állatorvos és kollégánk, Kelemen Tamás lelkiismeretes munkáját, akik munkájuk révén segítették az állatok felépülését és szabad életük folytatását.
(Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.bnpi.hu/)