A tábornok, aki elrendelte az 1981-es lengyelországi hadiállapotot

Sztrájk a Gdański Hajógyárban 1980-ban

Száz éve, 1923. július 6-án született Wojciech Witold Jaruzelski tábornok, az 1981-es lengyelországi hadiállapot elrendelője, majd államfő, aki utolsóként halt meg a közép-kelet-európai rendszerváltozások előtt hatalmon levő kommunista politikusok közül.

Politikai karrierje gyorsan felívelt

A kelet-lengyelországi Kurowban, földbirtokos nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot. Gyerekkorában katolikus neveltetésben részesült, tanulmányait egy varsói katolikus iskolában kezdte, ahol szigorúan nevelték. A második világháború kitörésekor családja keletre, majd a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében bevonuló szovjet csapatok elől Litvániába menekült. A Vörös Hadsereg rövidesen ott is megjelent, a Jaruzelski családot pedig nemesi származása miatt Oroszország Urálon túli területére, a kegyetlen Szibériába deportálták.

Ott kemény fizikai munkát kellett végeznie, hóvakságot is kapott, tehát az UV sugárzás hatására a szemének a szaru- illetve kötőhártyája "leégett" és erős fájdalmat okozott; ezért is kellett Jaruzelskinek élete végéig napszemüveget viselnie.

A Szovjetunió elleni német támadást követően jelentkezett a szovjet területen létrehozott lengyel hadseregbe, lovas felderítőként Varsó felszabadításában és Berlin bevételében is részt vett. A háborút követően tagja lett a Lengyel Egyesült Munkáspártnak – röviden LEMP–, a katonai ranglétrán gyorsan haladt, alig 33 évesen elérte a dandártábornoki rangot.

Wojciech Jaruzelski tábornok egy televíziós stúdióban, amint készen áll a hadiállapot bevezetését bejelentő beszéd felolvasására: Varsó, 1981. december 13. Forrás: Wikimedia Commons

Politikai karrierje is gyorsan ívelt felfelé: először a hadsereg politikai főcsoportfőnöke lett, majd nemzetvédelmi miniszterhelyettesként szolgált, 1965-től már vezérkari főnökként irányította az alkalmazottait, három évvel később pedig nemzetvédelmi miniszternek nevezték ki.

Ebbéli minőségében Jaruzelski rendelte el a lengyel részvételt az 1968-as prágai tavasz eltiprásában, amely 1968 januárjától augusztus végéig tartó csehszlovákiai kísérlet volt az „emberarcú szocializmus" megteremtésére, a politikai, társadalmi és gazdasági élet, a párt és az állam demokratizálására. Emellett ő adott ki parancsot az 1970-ben kirobbant tengermelléki munkástüntetések több száz áldozatot követelő leverésére: tagja volt a Władysław Gomułka elleni összeesküvésnek, ami után Edward Gierek lett a párt első titkára, ugyanebben az évben részt vett a munkássztrájkok mészárláshoz vezető, fegyveres leverésében. Jaruzelski1964-től volt a LEMP Központi Bizottságának tagja, 1970-ben a Politikai Bizottság pót-, egy évvel később teljes jogú tagjává választották.

A városok utcáit tankok és harcjárművek lepték el

Lengyelországban az 1970-es évek végére egyre nagyobb mértékeket öltött az elégedetlenség. Létrejött a gyorsan több milliós tagságúra duzzadt Szolidaritás független szakszervezet, az amúgy sem magas szintű élelmiszerellátás romlása miatt tiltakozások robbantak ki, a pártvezetésen belül pedig egyre jelentősebb lett az ellentét a keményvonalasok és a reformerek között. 1981 februárjában a középutasnak elkönyvelt Jaruzelski lett a miniszterelnök, a nemzetvédelmi miniszteri poszt megtartásával, majd ősszel a lemondott Stanislaw Kania utódául őt választották meg a LEMP első titkárának.

Jaruzelski rendkívül szorongatott helyzetben vette át az irányítást: a párt támasza lényegében a hadseregre és az erőszakszervezetekre zsugorodott, miközben a szovjetek és a párton belüli radikálisok az ellenzékkel való leszámolást követelték.

Sztrájk a Gdański Hajógyárban 1980-ban Forrás: Wikimedia Commons/Polish magazine

A pártvezetés a szovjet beavatkozás elkerülése érdekében (amelynek tervei már készen álltak) 1981. december 13-án kihirdette a hadiállapotot. Ezzel a szabadságjogok felfüggesztésén túl az utcák katonai megszállását, az országhatár és a repterek lezárását, valamint kijárási tilalom elrendelését, és a gyárak katonai ellenőrzés alá vonását jelentette, sőt statáriumot is bevezettek. Jaruzelski vezetésével létrejött a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa.

A városok utcáit tankok és harcjárművek lepték el, több tízezer, az állam biztonságára veszélyesnek minősített embert internáltak, katonai igazgatást, cenzúrát és kijárási tilalmat vezettek be.

A kirobbant tiltakozásokat elfojtották, a Szolidaritás föld alá kényszerült, a lengyel társadalom lényegében kettészakadt, passzív ellenállás bontakozott ki.

Nekifogott a megreformálhatatlan rendszer reformjának

A hadiállapotot 1983 januárjában felfüggesztették, majd nyáron megszüntették, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsát feloszlatták, Jaruzelski lemondott a nemzetvédelmi miniszteri tisztségről.

A miniszterelnöki hivatalt azonban 1985-ig betöltötte, ezután az Államtanács, a kollektív államfői testület elnöke volt.

Pozíciójának stabilizálása után Jaruzelski nekifogott a megreformálhatatlan rendszer reformjának, kevés sikerrel. A gorbacsovi reformok, a szovjet szorítás gyengülése idején a kommunista párt keményvonalas vezetőivel szemben keresztülvitte a kerekasztal-tárgyalásokat az ellenzék képviselőivel, ahol megállapodás született a hatalommegosztásról.

Wojciech Jaruzelski sírja Varsóban Forrás: Wikimedia Commons/Mateusz Opasiński

1989 júliusában Jaruzelski lett az új, demokratikus Lengyelország első elnöke, hivataláról 1990 decemberében lemondott és nyugállományba vonult.

A rendszerváltozást követően, 1995-ben az 1970-es tengermelléki munkástüntetések letörése miatt, 2006-ban az 1981-es hadiállapot bevezetése és a Szolidaritás felfüggesztése miatt is vádat emeltek ellene. Az eljárásokat, amelyek során Jaruzelski végig ártatlannak vallotta magát, daganatos betegsége miatt 2011 nyarán felfüggesztették, ügyét elkülönítették. A varsói katonai kórházban kezelt tábornokot meglátogatta Lech Walesa is, a Szolidaritás egykori vezetője, majd Jaruzelski utóda a köztársasági elnöki tisztségben. 2012-ben megműtötték az addig kemoterápiával kezelt politikust. 2014. május 11-én azonban agyvérzést kapott.

Wojciech Jaruzelski másnap, 2014. május 25-én, 90 éves korában halt meg.

Személye, tetteinek megítélése máig megosztja a lengyel társadalmat. Sokan a demokratikus mozgalmak letörőjét, a kommunista rendszer jelképét látják benne, mások azonban a hazafit, aki egy kiélezett helyzetben kényszerült súlyos döntések meghozatalára, és megvalósította a békés átmenetet a demokráciába. A hadiállapot bevezetését egy 2016-ban végzett felmérés szerint a lengyelek 41 százaléka tartotta indokoltnak, 35 százalék volt ellenkező véleményen és 24 százalék viszont sehogyan sem tudott véleményt formálni.

(MTVA Sajtóarchívum)