A cápákról sokáig azt tartották, hogy gyenge a látásuk, de a legújabb kutatások megdöntötték ezt a tévhitet és betekintést engednek a cápák színlátási képességébe, valamint abba is hogy képesek-e megkülönböztetni a természetes zsákmányukat az emberektől.
A tengeri mentőfelszereléseknek, így különösen a felfújható mentőmellényeknek nem véletlenül élénk narancs, piros, illetve sárga a színük. Ezek színek ugyanis kiválóan kiemelkednek az óceán sötétkék vagy szürke felszínén, esélyt adva a mentőegységeknek a tengeren sodródó hajótöröttek felismerésére.
De vajon mást is vonzhatnak-e ezek az élénk színek a tengeren?
A második világháború idején az Egyesült Államok haditengerészetének számos felszíni egységét érte torpedó vagy bomba, illetve tüzérségi találat a csendes-óceáni hadszíntéren folytatott csatákban.
A mentőmellényeikben a vizet taposó és kimentett túlélők nem egyszer számoltak be arról, hogy cápák közelítették meg őket, több hajótörött pedig cápatámadás áldozatául esett még azt megelőzően, hogy a mentőegységek rájuk találhattak volna. Az egyik leghírhedtebb tömeges cápatámadás szintén a második világháború idején történt, és az USS Indianapolis nehézcirkáló tragédiájához fűződik. A hirosimai atombombát a legnagyobb titokban Tinian szigetére szállító hadihajót az amerikai haditengerészet guami bázisára tartó útján 1945. július 30-án éjszaka japán tengeralattjáró-támadás érte.
A becsapódó torpedók miatt a nehézcirkáló alig negyedóra alatt a mélybe süllyedt. Amikor augusztus másodikán rájuk találtak a mentőegységek, az eredetileg 880 túlélőből már csak 317-en voltak életben, a többi hajótöröttel a kiszáradás és a cápák végeztek, amelyek napokon át falkákban támadtak rá a mentőmellényeikben az óceán felszínén tehetetlenül sodródó emberekre.
A tömeges cápatámadást kiváltó okok között a haditengerészet szakértői a vérző sérülések mellet azt a lehetőséget is felvetették,
hogy számos ragadozót az élénk színű mentőmellények csalogathatták oda a hajótöröttekhez.
Az a sejtés, hogy a haditengerészet életmentő felszerelésének világító sárga színe vonzza a cápákat szülte meg a „yum-yum yellow" kifejezést.
Júliusban arról érkeztek hírek, hogy a New York-i Long Island partjainál homoki tigriscápák (Carcharias taurus) haraptak meg fürdőzőket. Ez komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mi állhat az incidensek hátterében, mert ez a faj - legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján – unoffenzíven, békésen viselkedik az emberrel szemben.
Az érintett cápafaj – a békés természetű és „akváriumbarát" homoki tigris –, főként halakat és rákféléket zsákmányol. Egyes szakértők a júliusi támadásokat arra vezetik vissza, hogy a harapások téves prédaazonosításból származhattak, vagyis a cápák összekeverhették az úszók karjait és lábait a sekély nyári vizekben vadászott halakkal, vagy egyszerűen csak a cápák kíváncsisága állhat az incidensek hátterében.
Noha a nem provokált cápatámadások pontos okai igen összetettek és még nem teljesen feltártak,
a fürdőruhák, a szörfdeszkák és egyéb vízi rekreációs felszerelések színe
szerepet játszhat az agresszív magatartás kiváltásában, ahogyan azt az amerikai haditengerészet szakértői már a második világháborús hajótörötteket ért cápatámadásokkal kapcsolatban is gyanították.
A cápák számos olyan érzékszervvel vannak megáldva, amelyek a miénkhez képest szinte természetfelettinek tűnnek; így például egy a 25 millió és egy a 10 milliárd közötti tartományban érzékelik a különböző szagingereket, illetve a vízben terjedő lökéshullámokat, a testüket behálózó szenzoroknak köszönhetően és a környezet keltette mikroelektromos jelek révén.
De mi a helyzet a látásukkal, amihez még a közelmúltban is komoly tévhitek fűződtek?
A patinás American Elasmobrach Society (Amerikai Porcoshal-kutatási Társaság) alapítója, dr. Samuel Gruber volt az első, aki az 1970-es években mikroszkóp alatt vizsgálta meg a cápák szemfenék szerkezetét. Gruber ezt nyilatkozta arról, hogy miért kezdte el behatóbban tanulmányozni a cápák látását: „A cápák látása akkor kezdett érdekelni, amikor a haditengerészet a következő sztorival keresett meg minket: egy légi/tengeri katasztrófa során a pilóták narancssárga, míg a legénység zöld, khaki színű ruhát viselt.
- A pilótákra cápák támadtak rá, feltehetően azért, mert narancssárga overallban voltak, míg a khaki színű öltözetben lévő férfiakra ügyet sem vetettek." Gruber tanulmányai kimutatták,
hogy a cápák az emberekhez hasonlóan kiváló látásélességgel rendelkeznek.
Feltárta, hogy egyes cápafajok szemfenekén ugyanolyan csapok és pálcikák vannak, mint az emlősök szemében: a csapok a mozgás érzékelésére és a kontraszt felismerésére, míg a pálcikák a színek és finom részletek érzékelésére szolgálnak.
A cápákkal kapcsolatos korábbi szakirodalom azt sugallta, hogy a cápák szaruhártyája csak csapokat tartalmaz, így színek nélküli monokróm képet láthatnak a környezetükről. Ez részben igaz is azokra a cápákra, amelyek a nagy mélységekben élnek, ahol a színek és a finom részletek kevésbé olyan fontosak, mint a mozgás érzékelése.
Gruber azonban megállapította, hogy más fajok - mint például a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharis) - szemstruktúrája nagyobb pálcikakoncentrációt mutat, ami azt jelenti, hogy finomabb részleteket látnak és sokkal jobban felismerik a színeket is. Gruber néhány kísérlete kifejezetten arra irányult, hogy feltárja, egyáltalán milyen színeket képesek megkülönböztetni a cápák. Nathan Hart professzor az ausztráliai Új-Dél-Walesben található Macquarie Egyetem Neurobiológiai Laboratóriumának igazgatója, a cápák érzékelésbiológiájának nemzetközi hírű szakértője.
Hart professzor dr. Samuel Gruber kutatásait kiegészítve nemcsak a csapok és pálcikák elrendezését vizsgálta a cápaszemekben, hanem az opszin néven ismert fényérzékeny fehérjék jelenlétét is, ami lehetővé teszi a potenciális zsákmányállatok színének felismerését és megkülönböztetését a cápák számára. A cápák látásával kapcsolatos legfrissebb tudományos kutatások áttekintésével Nathan Hart arra a következtetésre jutott, hogy az eddig vizsgált cápafajok közül sok, ha nem is az összes, monokromatikus látást mutat, és úgy tűnik számos ponton elvesztették a színlátás képességét az evolúciós fejlődésük során.
De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a cápák "rosszul" látnak. Hart kutatásai szerint úgy tűnik, hogy például a tengeraljzaton élő cápák némelyike sokkal jobb kontrasztérzékenységgel rendelkezik más gerinces állatokhoz képest. Néhány faj jól érzékeli a színárnyalatokat is, de elsősorban csak a spektrum kék, zöld és a sárga tartományában.
A nagy fehér cápa támadásaival kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy ezek sokkal nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a zavaros vizekben, ott, ahol alacsony a látótávolság. Egy nemrégiben elvégzett kutatás, amelyet Nathan Hart és Laura Ryan cápaérzékszervi biológus vezetett a Macquarie Egyetemen, víz alatti kamerákkal reprodukálta az úszók és szörfösök látványát, vagyis azt, hogy hogyan látszanak „cápaszemmel" nézve a víz alól.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szörfösök és a fürdőzők alakját, illetve mozgását nehéz megkülönböztetni a nagy fehér cápák fő prédájának számító fókákétól, és zavaros vizekben ez a téves érzékelés még csak tovább fokozódhat.
Ezzel szemben vannak olyan minták vagy színkombinációk, amelyek a víz alatt sokkal könnyebben felismerhetők.
Gruber néhány kísérlete kifejezetten arra irányult, hogy feltárja milyen színeket képesek a cápák megkülönböztetni.
Így például a citromcápák (Negaprion spp.) szeme - egy olyan fajé, amely ideje nagy részét a sekély vizekben, például mangrove-mocsarakban tölti -, este érzékenyebb a zöld, nappal pedig a sárga színre. Ez a széles körben megfigyelt jelenség az úgynevezett Purkinje-eltolódás, amit számos más cápafajnál is sikerült kimutatni. Mindez arra utal,
hogy néhány potenciálisan veszélyes cápafaj a sárga és a zöld színtartományt érzékeli a legjobban.
És bár a cápák számos más érzékszervből is profitálnak, az eddigi kutatások azt mutatják, hogy nem minden cápa látása egyforma. Úgy tűnik, hogy különösen a nagy fehér cápák sokkal jobban függenek a látástól, mint más fajok.
A búvárok és az úszók valószínűleg jelentősen csökkenthetik a cápákkal való nem kívánatos interakciók esélyét, ha elkerülik a fényes és erősen kontrasztos fürdőruha vagy búvárfelszerelés viselését. A Floridai Természettudományi Múzeum cápakutatási részlegének ajánlása szerint elsősorban az élénk citromsárga vagy neon-zöld továbbá az erős pink színű úszóruhák viselése kerülendő olyan vizekben, ahol potenciálisan veszélyes fajok fordulhatnak elő a partok mentén.
Gavin Naylor, a floridai cápakutatási program igazgatója szerint viszont a fürdőruhák színe nem feltétlenül olyan fontos, mint az olyan tárgyak, mint például a fémszíjas órák viselése, amelyek ugyanúgy elkaphatják a fényt, mint a halpikkelyek, és szintén szerepet játszhatnak néhány provokálatlan támadásban.
Naylor szemtanúja volt egy ilyen incidensnek, amikor a víz alatti kamerák lencséi inspiráltak támadást egy dél-afrikai kongresszuson részt vevő cápakutatók merülése közben. "A biológusnő egy GoPro-t adott át a partnerének, aki fel akarta ezt venni, és miközben ezzel bajlódott, jött a cápa és megharapta az ujját. Ez azért történt, mert a GoPro egy fényes kis kütyü" – véli Naylor.
Gavin Naylor szerint a cápák bizonyos élénk színek és kontrasztos minták iránti kíváncsisága a beépített vadászösztönük része lehet.
"Úgy gondolom, hogy sok fiatal állat felelős az embert ért harapásokért, mert nincs annyi tapasztalatuk, mint az idősebb állatoknak. Azt tartom, hogy [a felnőttek] sokkal körültekintőbbek, és többnyire a számukra megfelelő zsákmányt célozzák meg" -fűzte hozzá floridai cápakutatási program igazgatója.
A szakértők ajánlása szerint tehát kerüljük az élénk sárga vagy zöld, illetve pink színű fürdődresszek vagy búvárruhák viselését a "cápaveszélyes" vizeken, és mellőzzük a vízbemenetelt csillogó ékszerekkel, órákkal, valamint egyéb hasonló felszerelési tárgyakkal, mert ezek könnyen felkelthetik a cápák nemkívánatos érdeklődését.