Barmok! Beraktatok egy sz.r űrhajóba! - ezek voltak a szörnyethalt űrhajós utolsó szavai

Vlagyimir Komarov a Szojuz-1 kabinjában

Az 1960-as évek elején tetőző űrverseny első szakaszát egyértelműen a Szovjetunió nyerte meg. John F. Kennedy 1961. május 28-án a Kongresszus előtt megtartott híres beszédében a szovjet sikerekre adott válaszként hirdette meg az amerikai Hold-programot. Az elnök beszédét a szovjet politikai vezetés nyílt kihívásnak tekintette, és erre reagálva - a hidegháborús logika jegyében - utasítást adott a szovjet űrverseny fokozására. A politikai presztízsszempontok vezérelte sietségnek azonban komoly következménye lett, ami az űrkutatás történetének az első halálos kimenetelű tragédiájához vezetett.

Komolyan frusztrálták az amerikai politikai vezetést az első szovjet űrsikerek

A két nagy szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között kibontakozó űrversenyt egészen 1965-ig a szovjetek vezették. 1957. október 4-én a világtörténelemben elsőként a Szovjetunió állított földkörüli orbitális pályára egy műholdat, a Szputnyik-1-et. Ugyancsak szovjet űrkutatási sikernek számított az első élőlény, a Lajka kutya világűrbe juttatása, és e sikersorozatra Jurij Gagarin 1961. április 12-én végrehajtott űrutazása tette fel a koronát, aki első emberként jutott ki a kozmoszba.

Jurij Gagarin a Vosztok-1 kabinjában a történelmi jelentőségű, 1961. április 12-én végrehajtott űrrepülése előtt Forrás: Ria/Novosti

Érthető módon az amerikai politikai és katonai vezetést

súlyosan frusztrálták a látványos szovjet űrsikerek.

(A hidegháború idején, bár ezt egyik fél sem hangoztatta, mindkét nagyhatalom űrprogramjában rendkívül komoly szerepet játszott a hadiipar és a katonai célú fejlesztések igénye.) A látványos szovjet sikerekre reagálva John F. Kennedy elnök 1961. május 28-án az élőben közvetített kongresszusi beszédében tett ország-világ színe előtt ígéretet arra, hogy Amerika még az évtized végéig embert juttat a Holdra.

John F. Kennedy amerikai elnök 1961. május 28-án megtartott kongresszusi beszédében jelentette be, hogy az évtized végéig Amerika embert küld a Holdra Forrás: Wikimedia Commons/NASA

Az amerikaiak a Holdra szállást teljesítő Apolló-program előkészítéseként 1964 áprilisában indították el a Gemini-programot. A Gemini-programnak a hosszabb idejű társas űrrepüléssel, valamint a bonyolultabb űrmanőverekkel, így különösen az űrhajók összekapcsolódásával kapcsolatos technikai tapasztalatszerzés volt a legfőbb célja. A Szovjetunió a Voszhod-program meghirdetésével felelt az új amerikai űrprojekt jelentette kihívásra.

Nyikita Sz. Hruscsov, az SZKP első titkára Jurij Gagarinnal (a kép jobb szélén) az első kozmoszban járt űrhajós, valamint váltótársa, German Tyitov társaságában Forrás: WERDRUSSIA.ORG

A szovjetek az Egyesült Államokkal szembeni utolsó látványos sikerüket a Voszhod-program részként Alekszej Leonovnak, a Voszhod-2 asztronautájának 1965. március 18-án végrehajtott és az űrkutatás történetének első sikeres űrsétájával aratták.

A szovjetek bármi áron vissza akarták szerezni a vezetést

A Gemini-programmal az Egyesült Államok behozta lemaradását a szovjetekkel folytatott űrversenyben. 1965 márciusa és 1966 novembere között összesen tíz űrrepülést hajtottak végre, megelőzve a szovjeteket az orbitális pályán két űrhajó között elsőként végrehajtott sikeres dokkolással,

valamint megdöntve a leghosszabb űrséta,

továbbá az ember által a világűrben eltöltött idő addigi rekordját is. Az amerikaiakkal szemben a szovjetek ugyan nem hozták nyilvánosságra, de a kulisszák mögött ők is lázasan dolgoztak a saját Hold-programjukon.

Egy Gemini űrkabin a kozmoszban. A Gemini-programmal Amerika felzárkózott az űrversenyben Forrás: NASA/JPL-Caltech

A szovjetek számára a fő problémát a megfelelő hordozórakéta hiánya jelentette.

(Az amerikaiak részére a Saturn B típusú holdrakétát az a Werner von Braun fejlesztette ki, aki a második világháború idején a náci V-2 ballisztikus rakéta, a világűrbe kijutott első ember alkotta eszköz konstruktőre volt.)

Werner von Braun mint a NASA Marshall Űrrepülési Központjának igazgatója Forrás: wikipedia.org

A szovjet űrprogram atyjaként is emlegetett zseniális rakétamérnök, Szergej Pavlovics Koroljov 1966. január 14-én bekövetkezett halála után átmenetileg elakadt az addigi lendület a szovjet űrtechnikai fejlesztésekben. A legfőbb szovjet politikai vezetés már 1964-ben jóváhagyta a titkos Hold-programot.

Szergej Koroljov szovjet rakétamérnök Forrás: Wikimedia Commons

A direktíva két irányt határozott meg: 1967-ben meg kellett volna kerülni a Holdat, a rá következő évben, 1968-ban pedig végre kellett volna hajtani a sikeres landolást az égi kísérőnk felszínén. E célok elérésére indították el – még Koroljov tervei alapján – a Szojuz hordozórakéták kifejlesztésének programját. Az amerikai Gemini űrhajók sikerei miatt azonban óriási politikai nyomás nehezedett a szovjet mérnökökre; Leonyid Iljics Brezsnyev az SZKP (a Szovjetunió Kommunista Pártja) főtitkára ugyanis minél előbbi új sikereket követelt.

Leonyid Iljics Brezsnyev (a képen középen) új szovjet űrsikereket követelt Forrás: Bundesarchiv/Kohls, Ulrich

Amíg szovjet részről 1965 novembere és 1967 márciusa között egyetlen kozmonauta sem járt a világűrben, ezzel szemben az amerikai Gemini űrhajók hét küldetést is teljesítettek ugyanebben az időszakban. A legfelső szovjet politikai vezetést módfelett bosszantotta az amerikaiak "előzése", és erre volt visszavezethető a Szojuz-1 startjának az erőltetése is, noha az új típusú űreszközzel még számos megoldásra váró műszaki probléma adódott.

Brezsnyev válaszra sem méltatta Gagarin figyelmeztető levelét

Az első emberes Szojuz-űrrepülésnek igen ambiciózus célokat kellett volna teljesítenie. A jóváhagyott repülési terv szerint a Szojuz 1-nek az orbitális pályán kellett volna találkoznia a később indított Szojuz-2-vel, hogy a két űrjármű összekapcsolódjon. Az eredeti terv szerint a Szojuz 2-ből két kozmonauta szállt volna át a Szojuz-1-be, méghozzá űrsétával, mert az űrkabinok kialakítása miatt nem volt lehetőség a belső átszállásra.

Egy szovjet Szojuz-űrhajó a világűrben Forrás: NASA/JPL-Caltech

A Szojuz első három ember nélküli tesztrepülése azonban vagy nem sikerült, vagy pedig csak részben volt sikeresnek tekinthető.

A mérnökök e tesztrepülések alapján összesen 203 megoldandó műszaki problémát írtak össze,

amelyek elhárítása, illetve megoldása elkerülhetetlen lett volna a biztonságos repüléshez. Az 1967 áprilisára kitűzött küldetés teljesítésére a veterán kozmonautát, Vlagyimir Mihajlovics Komarovot választották ki a Szojuz-1 pilótájának, tartaléknak pedig Jurij Gagarint jelölték ki.

Vlagyimir Komarov (a kép bal szélén) és tartalék társa, Jurij Gagarin Forrás: Ria/Novosti

A kitűnő képességű Komarov nem először készült a világűrbe;

1964-ben a háromszemélyes Voszhod-1 parancsnokaként már járt a kozmoszban. Komarov és a tartalék párja, Jurij Gagarin is pontosan tisztában voltak a Szojuz problémáival, ezért mindketten az áprilisra tervezett start elhalasztását javasolták.

Gagarin egy kétszáz hibát felsoroló listát juttatott el Brezsnyevnek Forrás: Ria/Novosti/TASSZ

Jurij Gagarin a mérnökök hibajegyzékét kiegészítő mintegy kétszáz további problémát rögzítő listát készített, amit közvetlenül az SZKP főtitkárának, Leonyid Iljics Brezsnyevnek küldött el. Gagarin észrevételeire azonban nem jött válasza Kremlből, mert a legnagyobb valószínűséggel a levelét be sem mutatták a főtitkárnak.

A hivatalos szovjet verzió szerint Komarov higgadt maradt az utolsó pillanatokban is

Vlagyimir Komarov a súlyos műszaki kifogások ellenére is teljesítette a parancsot, és 1967. április 23-án a bajkonuri űrrepülőtérről a Szojuz-1-gyel a magasba emelkedett. A kisebb-nagyobb meghibásodások már azután elkezdődtek, hogy a Szojuz-1 földkörüli pályára állt. Az űrhajó energiaellátást biztosító két napelem közül az egyik nem nyílt ki, ami miatt áramhiány keletkezett az űrkabinban.

Egy Szojuz startja (a kép illusztráció) Forrás: NASA/JPL-Caltech

Ugyancsak tönkrement a fedélzeti optikai szenzor, a fő és a pályamanőverek végrehajtására szolgáló másodlagos hajtóművekből pedig szivárgott az üzemanyag.

Komarov megpróbálta kinyitni a beszorult napelemet az űrkabin megforgatásával, de a manőver nem járt sikerrel.

Időközben Bajkonurban elromlott az időjárás, ami miatt lefújták a Szojuz-2 startját. A jelzett meghibásodások és a Szojuz-2 repülésének törlése miatt az irányítás közölte Komarovval, hogy leállítják a küldetést, és a visszatérés megkezdésére adtak utasítást.

Vlagyimir Komarov a Szojuz-1 kabinjában Forrás: Www.Rarehistoricalphotos.Com

Komarov a manőver megkezdése előtt pihent egy keveset, mivel az orientációs rendszer meghibásodása miatt teljes egészében kézi vezérléssel kellett végrehajtani a bonyolult leszállási műveletet. A később közzétett hivatalos szovjet álláspont szerint Komarov a fékezőhajtómű bekapcsolásakor tett utoljára jelentést, mely szerint elmondta, hogy „jól érzi magát, és ismét kérte, hogy ne aggódjanak."

A légkör alsó sűrű rétegeibe érve újabb és végzetesnek bizonyult probléma lépett fel,

mert nem nyílt ki a fő fékezőernyő, a kinyílt tartalékernyők pedig összecsavarodtak, ezért nem, illetve csak kisebb részt teltek meg levegővel.

A Szojuz-1 kiégett roncsai egy archív fotón Forrás: Ria/Novosti

A visszatérő kabin emiatt nagyjából 50m/másodperc sebességgel Orszktól 65 kilométerre a földnek csapódott, Komarov pedig azonnal szörnyethalt. A becsapódás miatt a fékezőhajtóművet kiszolgáló üzemanyagtartályok felrobbantak,

tűzgolyóvá változtatva a Szojuz-1 kabinját.

A tűz eloltására tett kísérletek ellenére a kabin csaknem egy órán át égett, a szörnyethalt Komorov teste a pokoli hőségben pedig egy félméteres elszenesedett torzóvá zsugorodott.

Az amerikaiak másként tudják

Ma már ismert, hogy mind az amerikaiak, mind pedig a szovjetek folyamatosan kémkedtek egymás űrtechnológiája után, és változatos módszerekkel igyekeztek kikémlelni a rivális űrtitkait. A Szojuz-1 tragédiája után Komarovot nemzeti hősként ünnepelték a Szovjetunióban. Az űrhajós halálával, illetve a balesettel kapcsolatban közzétett hivatalos szovjet közlemény szerint Vlagyimir Mihajlovics Komarov végig nyugodtan viselkedett, ráadásul semmilyen problémát nem tapasztalt a repülés során.

Komarov búcsúztatása Moszkvában Forrás: TASSZ/Ria/Novosti

Ezzel azonban akadt egy kis probléma, mert az amerikaiak – állítólag - sikeresen lehallgatták Komarov és a földi irányítás között a tragédia előtti pillanatokban lezajlott párbeszédet,

ami teljesen mást mutat ezekről a drámai pillanatokról, mint a hivatalos közlemény.

A fékezőhajtómű bekapcsolása után elhangzott utolsó párbeszéd során az amerikai rádiólehallgatók szerint Komarov ugyanis a következők szerint fakadt ki: „Barmok! Beraktatok egy sz.r űrhajóba! (...) Iránytóközpont, nem tudom irányítani az űrhajót, nem hallak titeket!"

Komarovot előkészítik az űrrepülésre Forrás: Ria/Novosti

Majd pedig:

Az életem múlik rajta, beszéljetek már hangosabban ti barmok!

Ezután megszakadt az adás. Az állítólagos párbeszédet az alábbi felvételen lehet meghallgatni.

Bárhogy is történt a szomorú eset, Komarov tragédiája újfent azt tudatosította, hogy az űrkutatás, pontosabban az űrutazás fokozott veszélyekkel járó tevékenység. Komarov halála után ez többször is bebizonyosodott, így többek között az Apollo-1, a Challenger-űrrepülőgép, illetve a Columbia tragikus pusztulásával.