Az expedíció során hőérzékelőkkel felszerelt drónokat, infravörös kamerákkal felszerelt hajókat és víz alatti hidrofonokat vetettek be, hogy megpróbálják megfejteni a rejtélyt, amely generációk óta rabul ejti a világot.
Nincs a világnak olyan szeglete, ahol az emberek ne hallottak volna Nessie-ről, de még mindig az az egyik legnagyobb kérdés, hogy vajon mi is az a Loch Ness-i szörny?
– vetette fel Paul Nixon, a Loch Ness-i Központ főigazgatója az AFP-nek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. ¬– Nem tudom, hogy mi az, csak azt, hogy van egy nagy valami a Loch Nessben, amit láttam a szonárfelvételeken, és amelyeken furgon méretű tárgyak mozognak a víz alatt.
A 21 éves Tatiana Yeboah, franciaországi turista látogatása egybeesett a kutatással, aki azt mondta, hogy régóta nagy álma volt, hogy ellátogasson Loch Nessbe. Ahogy fogalmazott,
talán mítosz, lehet, hogy valóság a szörny jelenléte, de szereti azt hinni, hogy az igazság félúton van a kettő között.
Yeboah elmondta, hogy a látogatása során a tóra szegezi majd végig a tekintetét, csak hogy biztos legyen benne, hogy nem marad le semmiről.
A kereső csapat tagjai úgy vélik, hogy a hőszkennerek kulcsfontosságúnak bizonyulhatnak a zavaros mélységben található furcsa anomáliák azonosításában. A hidrofon segítségével pedig a szokatlan, Nessie-szerű víz alatti hangokat is meghallgatják.
A Loch Ness 36 kilométer hosszú és legfeljebb 240 méter mélységű. Az édesvízi tó térfogatát tekintve az Egyesült Királyság legnagyobb tava.
A Loch Nessben megbújó vízi szörnyetegről szóló beszámolók egészen az ókorig nyúlnak vissza, míg a környéken található kőfaragványok egy rejtélyes, uszonyokkal rendelkező szörnyeteget ábrázolnak. A lényről szóló, legkorábbi írásos feljegyzés Krisztus után 565-ből származik, Szent Columba ír szerzetes életrajzából.
A szöveg szerint a szörny megtámadott egy úszót, és éppen újra le akart csapni, amikor Columba megparancsolta neki, hogy vonuljon vissza.
Nemrég, 1933 májusában a helyi Inverness Courier újság arról számolt be, hogy egy újonnan épített tóparti úton haladó házaspár „iszonyatos felfordulást" látott a vízben. Az Inverness melletti Drumnadrochitban található Loch Ness Központ szerint jelenleg több mint 1100 hivatalosan feljegyzett Nessie-észlelést tartanak nyilván.
A tudósok és amatőr rajongók már évek óta megpróbáltak dönthetetlen bizonyítékot találni arra, hogy a tó mélyén egy nagy hal, például egy tokhal élt.
Egyesek szerint viszont a szörnyeteg egy őskori tengeri hüllő, például egy plezioszaurusz lehetett.
De nézzünk egy kis történelmet! 1972-ben a Loch Ness-i Nyomozóiroda az eddigi legnagyobb kutatásra vállalkozott, de üres kézzel tért vissza. 1987-ben az úgynevezett Deepscan művelet során szonárberendezéseket vetettek be a tó teljes szélességében, és azt állították, hogy egy „szokatlan méretű és erejű, azonosítatlan tárgyat" találtak. 2018-ban a kutatók DNS-vizsgálatot végeztek a Loch Ness-ben, hogy megállapítsák, milyen élőlények élhetnek a vízben.
Szakemberek azonban nem találták nyomát plezioszaurusznak vagy más hasonló nagy állatnak, az eredmények inkább számos angolna jelenlétére utaltak.
Nixon szerint ez az expedíció lehetőséget ad arra, hogy olyan módon kutassák át a vizeket, ahogy eddig még soha, és „alig várják, hogy lássák, mit találnak".