Szándékosan lapították a koponyájukat ezeknek az embereknek

Egy kagylódíszeket és kiegészítőket viselő egyén in situ maradványai a hirotai lelőhelyen

Világszerte, a történelem során számos kultúra mesterségesen és szándékosan változtatta meg a koponyája formáját. Bár Ázsiában máshol is megjelenik ez a gyakorlat, Japánban egyelőre kevés bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy az egyének szándékosan deformálták volna ezt a testrészüket. A szakemberek szerint egyetlen egy helyet találhatunk, ahol erre sor kerülhetett: Tanegashima szigetén, valamikor a Krisztus után 3. és 7. század között.

Más példákkal ellentétben a Tanegashima szigetén végzett, esetleges módosítások „finomak". Annyira enyhék, hogy más, kevésbé szándékos tényezőket sem lehetett kizárni a kutatók szerint. Most egy alapos elemzés is megerősítette ezt. A ma Hirota néven ismert területen élő emberek – férfiak és nők – egyaránt arra törekedtek megváltoztatásssák a koponyájuk formáját.

Japánban ezt a helyszínt hozzák régóta összefüggésbe a koponya deformációjával, ami a japán Tanegashima szigetén, Kagoshima prefektúrában található lelőhely

– mondta Noriko Seguchi, a japán Kyushu Egyetem antropológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez a hirota nép nagy kiterjedésű temetkezési helye, amely a Yayoi-korszak végétől, tehát a 3. század körüli időszaktól a Kofun-korszakig, az 5-7. század között élt itt.

Hozzátette: a lelőhelyet 1957 és 1959 között, majd 2005 és 2006 között ismét feltárták. Az első ásatások során olyan maradványokat találtak, amelyek koponyadeformációkat mutattak, és amelyeket

rövid fej és lapított koponyahát jellemez, különösen a nyakszirtcsont és a falcsontok hátsó részein.

Egy kagylódíszeket és kiegészítőket viselő egyén in situ maradványai a hirotai lelőhelyen Forrás: The Kyushu University Museum

A lelőhely egy kiterjedt temetkezési terület. A két ásatás között több száz teljes és részleges csontvázat, valamint több ezer sírmellékletet hoztak felszínre, ami kiterjedt korpuszt biztosít a Hirota-kultúra elemzéséhez.

Az azonban nem volt egyértelmű, hogy a koponyákat szándékosan módosították-e, vagy a formája egy nem szándékos folyamat eredménye lehetett.

Seguchi és kollégái 2D képek és 3D szkennelések átfogó összehasonlító elemzésével igyekeztek megfejteni a rejtélyt. A PLOS ONE tudományos szaklapban publikált tanulmányban összesen 19 Hirota koponyát, 9 Jomon koponyát és 28 Doigahama koponyát vizsgáltak. A tudósok vizuális összehasonlítást végeztek a csoportok között, majd statisztikai elemzéssel analizálták a koponyák formáit és körvonalait.

A hiroták koponyáiban végül olyan, a módosítással összhangban lévő, markáns jellegzetességeket találtak, amelyek a többi koponyában nem fordultak elő.

A hátsó részük határozottan lapított volt, és a koponyacsontok olyan dudorokat, aszimmetriákat és mélyedéseket mutattak, amelyek arra utalnak, hogy az alakjuk nem természetes módon alakult ki.
A csapat így megállapította, hogy a legvalószínűbb magyarázat egy kulturális gyakorlat lehet, amelyet csak a hiroták végeztek, a többi közösség nem.

És bár nem világos, hogy a miért éltek ezzel a koponyaformáló gyakorlattal, de úgy tűnik, hogy nem a nemi hovatartozás volt az oka, mert a férfiaknak és nőknek egyaránt összenyomták a koponyáját.

Ez a szakemberek szerint arra utal, hogy ennek a kulturális identitás megerősítéséhez lehetett valami köze.