III. Vlad, más néven Karóbahúzó Vlad a mai Románia egyik történelmi tartománya, a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között elterülő Havasalföld uralkodója volt a 15. században.
Hírhedtségét különös kegyetlenkedéseinek köszönheti: ahogy ragadványneve is mutatja, kedvenc kivégzési módszere a karóba húzás volt.
Az önfejű, agresszív és kíméletlen természetű fejedelmet több néven is ismerték és emlegették a történetírók: Vlad Țepeș vagy Cepes vagy pedig Cepelus, a „nyársba húzó". Az 1972-es „Drakula nyomában" című könyv szerint ő ihlette meg a világ egyik legismertebb horrortörténetét jegyző Abraham „Bram" Stoker írót, a vérszívó Drakula gróf válogatott rémtetteinek szerzőjét a 19. században.
A Drǎculea ugyanis Vlad román keresztneve volt, ami az édesapja nevéből, a Dracul-ból származtatható.
Ez utóbbi a modern román nyelvben ördögöt jelent, de a fejedelem uralkodásának korában sárkányt és démont is jelentett. Születésének évében, 1431-ben Vlad édesapját a Sárkány Lovagrend tagjává választották Nürnbergben, majd az öt éves fiatal Vladot is beavatták a lovagrendbe. A Dracul név valószínűleg eredetileg erre, a Sárkány Lovagrendre utalt, a sárkány ugyanis latinul draco.
Uralkodása alatt III. Vlad állítólag mintegy 40-100 ezer embert gyilkoltatott meg,
köztük politikai riválisokat, bűnözőket és szinte mindenkit, akiket „az emberiség számára haszontalannak" tartott; ilyenkor legszívesebben a karóba húzás borzalmas módszerét választotta, de a testcsonkítás és nyúzatás is szerepelt a "repertoárjában".
A fennmaradt egykorú források szerint amikor II. Mehmed oszmán szultán Târgoviște városába vonult a sorozatos összecsapásokat követően, a város körül koncentrikus körökben elhelyezett, összesen 23 844 felnyársalt török fogoly maradványai fogadták a padisahot és kíséretét.
„... termete nem magas, de igen izmos és erős, külsőre kegyetlen és félelmetes, sasorra igen nagy, tág orrlyukakkal, arca pedig sovány és sápadt, hosszú szempillái tágra nyílt kék szemeit övezték, fekete és sűrű szemöldöke fenyegetővé tette nézését, bajuszán kívül arcát és állát borotválta. Kiugró homlokcsontjai növelték fejének méreteit. Magas tarkóját bikáéhoz hasonló nyaka kötötte széles vállaihoz, melyre fekete, göndör hajfonatok hullottak." – írta II. Pius pápa követe 1462-ban III. Vlad havasalföldi fejedelemről.
Más történelmi szövegek úgy írnak róla, mint akinek
nagy zöld szemei voltak és gyakran véres könnyeket hullajtott.
Az Analytical Chemistry című folyóiratban megjelent tanulmányukban a Cataniai Egyetem kutatói nagyfelbontású tömegspektrometriát (HRMS) és EVA (etilén-vinil-acetát) technológiát alkalmaztak azokon a leveleken, amelyeket III. Vlad írt valamikor a 15. század közepén.
Ez a megközelítés tette lehetővé számukra összesen száz ősi peptid és emberi eredetű fehérje adatainak jellemzését, amelyek arra utalnak, hogy
az „igazi Drakula gróf" a légutak és/vagy a bőr gyulladásos folyamataitól, valamint egy haemolacria (másként hemolakria) néven ismert betegségben szenvedett.
Ez az állapot olyan, sajátos következménnyel jár hogy a betegek külső tényezők, például bakteriális kötőhártya-gyulladás, környezeti ártalmak vagy sérülések következtében vért, pontosabban vérrel kevert könnyeket hullajtanak. Ez a betegség jelezheti emellett például a könnycsatorna daganatát is.
Ez az első alkalom, hogy ilyen kutatásra került sor, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a rettegett havasalföldi fejedelem egészségi állapota a figyelem középpontjába kerüljön
– mondták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Nem tagadható, hogy több középkori ember is hozzányúlhatott ezekhez az iratokhoz, de feltételezhetjük, hogy a legjelentősebb ősi fehérjék Karóbahúzó Vladhoz köthetők, aki ezeket a leveleket írta és aláírta.