A régészek a Nagy Pakal által épített palotakomplexum részét képező, úgynevezett C-ház ásatásai során fedeztek fel valami igen furcsát: egy első ránézésre is feltehetően rituális leletet, amely egy emberi csontból készült orrkarika volt.
Az ékszer valószínűleg egy felajánlás részét képezhette, amit az isteneknek tettek az épület befejezésének emlékére szántak, valamikor a késő klasszikus korszakban, időszámításunk szerint 600 és 850 között.
Az orrkarika egy ember sípcsontjának egy részéből készült, amely a bokaízület csontos szerkezetét alkotta. Egy vésett jelenetet tartalmaz, amelyet akkoriban K'awiil, a villámlással, kígyókkal, termékenységgel és kukoricával kapcsolatos maja isten megszemélyesítésére használtak. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek,
a maják gyakran ábrázolták Kʼawiil-t a „Számtalan nemzedék" ígéretével a kezében, ami a maja uralkodók rituális beiktatásának és trónra lépésének a fontos részét képezte.
A karika bal felén egy madárfejes fejdíszt viselő férfi vésett profilja látható, a másik oldalára pedig a maja ak'ab', tehát a „sötétség" vagy „éjszaka" jelképe került.
A lelőhely egy stukkópadlóban rejtőzött, ahol a kutatók egy agyagos földdel kitöltött gödröt és faszénmaradványokat is találtak. A töltés tartalmának átvizsgálása során állati maradványokat, obszidiánpengéket, egy csontból készült ásószerszám töredékeit és az emberi csontból készült orrkarikát találták.
A „földmátrix" nagyon sötét volt, nagy mennyiségű szenet tartalmazott
– mutatott rá az INAH a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Magvakkal, halcsontokkal, teknősökkel, kisemlősökkel, obszidiánpengékkel, néhány nagyobb széndarabbal és köztük a csontból készült orrdísszel keveredett.