Terroristaként is emlegették Izrael Nobel-békedíjas miniszterelnökét

Begín 1974-ben

Száztíz éve, 1913. augusztus 16-án született Menahem Begin, aki mozgalmas élete során volt militáns cionista, szovjet táborlakó, sokak szerint terrorista, végül Izrael Nobel-békedíjas miniszterelnöke.

Már tízévesen beszédet mondott egy cionista gyűlésen

Az akkor még Oroszországhoz, 1921 után Lengyelországhoz, 1939-től a Szovjetunióhoz, napjainkban Fehéroroszországhoz tartozó Breszt-Litovszkban látta meg a napvilágot. Apja kereskedő és lelkes cionista volt, a Herzl Tivadar által alapított mozgalom azt tűzte ki célul, hogy a szétszóródott zsidóságot a Szentföldön helyreállított zsidó államba gyűjtse össze. Begin kora gyermekkorától az eszme bűvöletében élt, már tízévesen beszédet mondott egy cionista gyűlésen.

Tizenöt évesen lett tagja a zsidók fegyveres önvédelmére alakult Betar mozgalomnak, tíz évvel később már ő vezette a lengyelországi szervezetet.

Begín szovjet fogságban Forrás: KGB Archives

Elvégezte a varsói egyetem jogi karát, de soha nem praktizált, csak politizált, az egyetemen megszervezte a zsidó hallgatók önvédelmi osztagát. A második világháború kitörése után, 1939 szeptemberében a németek elől az akkor lengyel kézen lévő Vilniusba menekült, de a városba a nyilvános és egy titkos részből álló, német-szovjet egyezség, a Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében napokkal később bevonult a szovjet hadsereg.

A megszálló hatóságok „társadalomra veszélyes cionista elemnek, brit kémnek" minősítették és letartóztatták, majd nyolc év „nevelőmunkára" ítélték.

A lágerből 1942-ben szabadult annak az egyezménynek köszönhetően, amelyet az emigráns lengyel kormány kötött Moszkvával, és az akkor brit mandátumterület Palesztinában csatlakozott a formálódó szabad lengyel hadsereghez. Lengyelországban maradt családja a holokauszt áldozatául esett.
A szolgálatból néhány hónap után elbocsátották, s ő azonnal bekapcsolódott a földalatti zsidó mozgalomba. Átvette az Irgun Cvai Legumi paramilitáris szervezet vezetését, amely az arabok és a megszállónak tekintett brit hatóságok ellen is gerillaharcot hirdetett.

A legvéresebb, kilencvenegy áldozatot követelő akciót 1946 júliusában hajtották végre, amikor a levegőbe röpítették a jeruzsálemi Dávid Király szállodát, amelyben brit tiszteket szállásoltak el.

A britek ezután ötvenezer font vérdíjat tűztek ki az álneveken bujkáló Menahem Begin fejére, de nem tudták elfogni. Az Irgun az arabokkal szemben sem volt könyörületes, 1948 áprilisában kettőszázötven palesztint mészároltak le egy Jeruzsálemhez közeli településen.

Sokáig demagóg népvezérnek tartották

Izrael Állam 1948. május 14-i kikiáltása után az Irgun formálisan beolvadt a zsidó hadseregbe, de az önfejű Begin hamar összeütközésbe került David Ben Gurion miniszterelnökkel. Amikor az Irgun a nemzetközi fegyverszünetet megsértve próbált fegyvert bejuttatni az országba, Ben Gurion habozás nélkül szétlövette hajójukat, s bár Begin partra tudott úszni, tucatnyi harcostársa meghalt.

A két férfi ettől kezdve gyűlölte egymást, Ben Gurion többször Hitlerhez hasonlította Begint, aki Herut néven alapított szélsőjobboldali pártot.

undefined További részletek Begín 1952-ben, a Nyugat-Németországgal megkötött jóvátételi szerződés elleni tiltakozó kampány közben Forrás: Wikimedia Commons/Hans Pinn

Múltja miatt Menahem Begin szalonképtelennek számított, sokáig demagóg népvezérnek tartották, nem igazi politikusnak. Ő maga ugyan az első választástól képviselő, 1967 és 1970 között a nemzeti egységkormány tagja volt, de pártja sorozatban vesztette el a választásokat. 1973-ban a Likud pártszövetség társelnöke lett, és amikor a Likud négy évvel később győzött a választáson, Begin alakíthatott kormányt.

Miniszterelnökként rögtön nyilvánvalóvá tette, hogy „Júdea és Szamaria", azaz a Jordán jobb partja, izraeli ellenőrzés alatt marad, de nem erőltette a terület annektálását.

Sőt, a béke lehetőségeit kutatta, és titokban tárgyalást kezdett Egyiptommal. Ezek eredményeként 1977 novemberében Anvar Szadat egyiptomi elnök az egész világ megdöbbenésére Jeruzsálembe látogatott, és az egyiptomi-izraeli különtárgyalások eredményeként 1978. szeptember 17-én Camp Davidben Jimmy Carter amerikai elnök jelenlétében aláírták a közel-keleti „békerendezést" elindító két keretegyezményt. Szadat és Begin 1978-ban megkapta a Nobel-békedíjat.

A megszállt területeken fokozott ütemű telepítésbe kezdett

Izrael 1979. március 26-án békeszerződést írt alá Egyiptommal, a „területet békéért" elv alapján lemondva a Sínai-félszigetről. A megállapodás ellen mindkét oldal szélsőségesei elszánt harcot kezdtek.

A Sínai-félszigetről való izraeli kivonulás utolsó szakaszában zsidó telepesek súlyos összecsapásokat provokáltak ki az egyiptomi katonákkal, az egyiptomi szélsőségesek pedig 1981 októberében egy kairói katonai parádén meggyilkolták Szadatot.

Menahem Begin azonban soha nem adta fel álmát, Nagy-Izraelt. A megszállt területeken fokozott ütemű telepítésbe kezdett, 1980-ban egyesítette Jeruzsálem keleti és nyugati részét, és az egységes várost Izrael fővárosának nyilvánította. Egy évvel később annektálta a Szíriától 1967-ben elfoglalt Golán-fennsíkot, lebombáztatta az épülő iraki Osirak atomerőművet. Kormányzása végén már egyre nehezebben tudta féken tartani saját szélsőségeseit, és 1982-ben hadügyminisztere, Ariel Saron és Rafael Eitan vezérkari főnök nyomására belegyezett a Libanon elleni invázióba. A háború a szabrai és satilai vérengzésekbe torkollott, amelyekben keresztény milicisták – az izraeli katonák szeme láttára – több száz fegyvertelen palesztin menekültet mészároltak le.

Begín 1974-ben Forrás: Wikimedia Commons/Government Press Office

Az elhúzódó harcokban Izrael, amelynek akciója világszerte tiltakozást váltott ki, hatszázötven katonáját vesztette el.

Menahem Begin 1983 októberében, nem sokkal hetvenedik születésnapja után – felesége halála és a kilátástalan libanoni háború miatt – depressziósan, betegen lemondott tisztségéről, utóda Jichák Samír lett. Ezt követően, 1992. március 9-én bekövetkezett haláláig – szívroham utáni komplikációk következtében – teljes visszavonultságban élt, idejének nagy részét a lakásában töltötte. Az Olajfák hegyén temették el. Menahem Begin emlékiratai két kötetben jelentek meg.

(MTVA Sajtóarchívum)