Híres középkori monostor maradványaira bukkantak a régészek

Bakonybél madártávlati képe középen a bencés monostori templom épületegyüttesével

Végéhez közeledik a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor ma álló barokk rendházának déli udvarán végzett régészeti kutatás terepi része. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) által támogatott feltárás során azonosították a középkori monostor alapszerkezetét, meghatározták az épületegyüttes korát, emellett számos értékes tárgyi emléket is találtak.

Sikerült feltárni a 13. századi kolostoregyüttes alapjait

Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont szervezésében, az ELKH által támogatott Királyok-Szentek-Monostorok kutatási program keretében, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének oktatója, Nagy Szabolcs Balázs vezetésével 2022 áprilisában indult meg az ásatás - emlékeztet az ELKH által az MTI-hez pénteken eljuttatott közlemény.Az idei bakonybéli terepi kutatás a 2022. évi ásatás szerves folytatása.

Bakonybél madártávlati képe középen a bencés monostori templom épületegyüttesével Forrás: Pannonhalmi Főapátság

A régészek már tavaly is több érdekességet figyeltek meg a Szent István-i alapítású monostor középkori, kora újkori és újkori történetére vonatkozóan.

A bakonybéli Szent Mauricusz bencés apátság barokk temploma. A 18. század elején a régi középkori épületegyüttes helyén építették újjá a monostort Forrás: Bakonybél

Az újonnan megnyitott kutatóárkokban megfigyelt régészeti jelenségek alapján most a múlt évi eredményeket is sikerült kontextusba helyezniük - közölte az ELKH. Mint kiemelték, a monostor korai építéstörténetében valódi áttörést értek el a kutatók: az előző évben feltárt falrészletek, padlószintek és egyéb objektumok az ideiekkel kiegészülve immár egy összefüggő, jól értelmezhető rendszert alkotnak, ennek köszönhetően feltárult a középkori monostor alapszerkezete.

Sikerült feltárni a 13. századból származó falmaradványokat Forrás: Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Sikerült azonosítani a monostor központi épületegyüttesének lényeges pontjait,

így a kerengőfolyosót és az azt övező keleti, déli és nyugati épületszárnyak részleteit. A kutatók szerint a középkori rendház minden bizonnyal a templom déli oldalához kapcsolódott, formája pedig a jellegzetes kvadrumos elrendezést mutatja, vagyis a közel négyzetes kerengőudvart három oldalról fogták közre a szerzetesek liturgikus, lakó- és munkatereit magukba foglaló épületszárnyak.

Az udvar alatt rejtőzik a kora középkori monostor

Legalább ilyen fontos eredmény, hogy a régészek mindezek keltezéséhez is szilárd támpontokat találtak. A leírt épületegyüttest valamikor a 13. század során falazhatták fel kőből abban a formában, amely aztán az 1530-1540-es évekig meghatározhatta a rendház képét - áll a közleményben.

Az udvar alatt bukkantak rá a középkori falmaradványokra Forrás: Bölcsészettudományi Kutatóközpont

A kutatók úgy vélik: a fennmaradt kőfalak ugyan nem a 11. század eleji alapítás korából valók, ám bizonyos - elsősorban a kerengőfolyosó területén feltárt temetkezésekre vonatkozó - megfigyelések azt sejtetik, hogy a monostor már jóval korábban is hasonló alaprajzi elrendezést követhetett, legalábbis a keleti szárny és a kerengő területén.

A török hódoltság kezdetén a monostort hevenyészve megerődítették, majd hamarosan pusztulásnak indult,

a 17. század végére aztán teljesen elromosodott és beerdősült.

A Szent Mauriciusz monostori templom gyönyörű barokk főoltára a 18. századból való Forrás: Bakonybél

A feltárt újkori falmaradványok alapján úgy tűnik, hogy a 18. század elején a visszatelepülő bencések első rendházukat

egészen pontosan a középkori rendház falai fölé kívánták felépíteni,

követve a több száz éves maradványok vonalvezetését is - tárta fel a kutatás.

Középkori szerzetessírok a monostor ásatási területén Forrás: Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat

Minden bizonnyal a középkori szentély fölé emelt első templomuknak az írott forrásokban is adatolt bedőlése okozta az eredeti tervek módosítását. Ennek köszönhető, hogy a mai épületegyüttes a középkori épületszárnyaktól északra helyezkedik el, és így - a kutatás szempontjából szerencsés módon - lényegében a teljes középkori rendház a jórészt beépítetlen, fákkal, bokrokkal és gyeppel borított udvar alatt fekszik.

A tizenkettedik századból származhat a legkorábbi lelet

Az ásatás értékes leletei közé tartoznak az épületegyüttes és egykori felszereltségének tárgyi emlékei, például különböző kőfaragványok, festett idomtéglák, kályhaszemek és vakmérműves kályhacsempék, ablakszemek ólomkeret-töredékei, könyvkapcsok, üveg- és kerámiaedények töredékei.

A feltárás során számos középkori cserép, illetve kerámiamaradvány került elő Forrás: Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Az egyik leglátványosabb lelet egy griffet ábrázoló, minden bizonnyal a monostor templomából származó mázatlan padlótégla-töredék, melyet a szakirodalom a 12., esetleg a 11-12. századra keltez.

Mai is aktív szerzetesközösség él a közel ezer éve alapított monostor falai között Forrás: Szent Mauríciusz Monostor/Facebook

A jelenlegi tervek szerint az ELKH és a BTK közös projektjének zárásaként a régészeti kutatás terepi munkái Pannonhalmán fognak befejeződni - áll a közleményben.