A nap, amikor lángra kapott a német birodalmi parlament épülete

A Reichstag leégése kitűnő alkalom volt Hitler számára a totális náci hatalom bevezetésére

Kilencven éve, 1933. szeptember 21-én kezdődött meg Lipcsében a német birodalmi parlament épülete, a berlini Reichstag felgyújtásával kapcsolatos per. A bírósági eljárás során a náci vezetés azt akarta igazolni, hogy a gyújtogatás a nemzetközi kommunista mozgalom műve volt, és ezt ürügyként kívánta felhasználni a baloldallal való leszámolásra.

Több helyen találtak gyújtogatásra utaló jeleket

Németországban 1933. január 30-án lépett hivatalba a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezére, Adolf Hitler, a Führer által vezetett jobboldali koalíciós kormány. A kabinet azonban csak relatív többséggel rendelkezett a parlamentben, és az abszolút hatalomra vágyó Hitler elérte, hogy az agg Paul Hindenburg államfő március 5-re új választásokat tűzzön ki.

A választási kampány közepén, 1933. február 27-én az esti órákban lángok csaptak fel a Reichstag épületében, amely rövid idő alatt teljesen kiégett, a vizsgálat során több helyen gyújtogatásra utaló jeleket találtak.

Ég a Reichstag kupolája az 1933. február 27-i esti gyújtogatás után Forrás: Wikimedia Commons

A helyszínen egy Marinus van der Lubbe nevű, zavartan viselkedő, félmeztelen és kormos holland fiatalembert vettek őrizetbe, aki beismerte a gyújtogatást. A kiégett Reichstaghoz siető és kommunista államcsínyt emlegető Hitler azonnal kijelentette:

„Most nincs kegyelem, aki az utunkba áll, azt megsemmisítjük. A kommunista képviselőket még ma éjszaka utolsó szálig fel kell akasztani. Nincs többé könyörület a szociáldemokratáknak sem."

Másnap, február 28-án a nép és az állam védelméről szóló szükségrendelet érvénytelenítette a weimari alkotmányban biztosított demokratikus szabadságjogokat és felszámolta a tartományok autonómiáját.

A nap folyamán az előre mozgósított rendőrség és a nácik „segéderői", az SS és az SA 4200 embert vettek őrizetbe, köztük volt a kommunista párt teljes parlamenti frakciója.

A Goebbels vezette propagandagépezet antiszemita kampányba is kezdett, mivel a nácik egy szerteágazó judeo-bolsevista összeesküvést akartak a háttérben láttatni.

Négy évre diktátori hatalommal ruházta fel Hitlert

A március 5-i választáson a nácik a voksok 44 százalékát kapták, és egy kisebb nacionalista párt támogatásával megszerezték az áhított abszolút többséget. Alig több mint két héttel később keresztülvitték az úgynevezett felhatalmazási törvényt, amely négy évre diktátori hatalommal ruházta fel Hitlert.

A megválasztott 81 kommunista képviselő be sem ülhetett a parlamenti padsorokba, ahol csak a szociáldemokraták tiltakozhattak a kormány lépései ellen pártjuk júliusi betiltásáig.

A nácik a Reichstag felgyújtása kapcsán kirakatpert terveztek, amely igazolta volna a kommunista összeesküvést és a kormány a választás óta tett elnyomó lépéseit. A vádlottak padján Van der Lubbe mellett ott ült a vele állítólag kapcsolatban álló Ernst Torgler, a kommunista párt korábbi parlamenti frakcióvezetője és három bolgár kommunista vezető: Georgi Dimitrov, Blagoj Popov és Vaszil Tanev.

A Reichstag leégése kitűnő alkalom volt Hitler számára a totális náci hatalom bevezetésére Forrás: AFP

A németországi perrel egy időben Londonban nemzetközi összefogással nagy feltűnést keltő ellenpert tartottak, amelyen a német eljárásban figyelembe nem vett bizonyítékok alapján azt igyekeztek bizonyítani, hogy a gyújtogatást a náci vezetés szervezte.

A meghallgatások anyaga az úgynevezett Barna Könyvben jelent meg, amelynek sok példányát Németországba is becsempészték.

Bevallotta a gyújtogatást

A németországi per hatalmas sajtónyilvánosság közepette kezdődött meg 1933. szeptember 21-én Lipcsében, a Birodalmi Legfelsőbb Bíróság épületében. A tárgyalás során a fővádlott, a saját védelmét ellátó Georgi Dimitrov nemcsak minden vádat cáfolt, de erkölcsileg is bírái fölé kerekedett. Híres beszédében leleplezte a náci provokációt, a tárgyalás csúcspontján keresztkérdéseivel ellentmondásokba keverte és nevetségessé tette a tanúk padján pöffeszkedő birodalmi belügyminiszter Göringet és az egész procedúrát.

A per november 13-tól Berlinben folytatódott, ahol helyszíni szemle próbálta igazolni – sikertelenül –, hogy Van der Lubbe viszonylag rövid idő, szűk 20 perc alatt a számára ismeretlen épületben egyszerre több helyen tudott tüzet gyújtani.

Lubbét halálra ítélték a Reichstag felgyújtása miatt Forrás: WW2 Gravestone

A december 23-i ítélethirdetéskor Torglert, Dimitrovot és társait bizonyítékok híján felmentették, a bolgár vezetőket 1934 februárjában kiengedték Moszkvába. A tárgyalás során végig begyógyszerezett Van der Lubbét, aki bevallotta a gyújtogatást, a bíróság halálra ítélte, és 1934. január 10-én lefejezték. Ügyét az utóbbi évtizedekben többször újratárgyalták, de a halálos ítéletet hatályon kívül helyező végső döntést csak 75 év után, 2008 januárjában hozták meg.

A történészek egy része ma azt tartja, hogy van der Lubbe volt a tényleges, magányos elkövető, Hitler pusztán felhasználta céljaira a számára szerencsés időpontban bekövetkezett eseményt.

Nem kevesen vannak ugyanakkor azon az állásponton, hogy a nácik maguk okozták a tüzet, hogy ürügyet teremtsenek a leszámolásra politikai ellenfeleikkel, és pótlólagos magyarázatot alkossanak a totalitárius rendszer bevezetésére.

(MTVA Sajtóarchívum)