A végzettségére nézve orvos, szocialista színekben politizáló Salvador Allende 1970-ben, társadalmi és gazdasági igazságosságot hirdetve került hatalomra a dél-amerikai országban. Az elnökválasztáson a hat baloldali párt alkotta Népi Egység jelöltjeként győzött, ám mivel abszolút többséget nem kapott, az alkotmány előírásai szerint a parlament választotta meg az államfői tisztségre.
A baloldali kormány békés úton akarta „szocialista állammá" alakítani Chilét, államosításokba kezdett, földosztást hajtott végre, feldühítve a jobboldali többségű parlamentet és az Egyesült Államokat is.
Washington beszüntette szállításait a „marxizmus poklává" vált dél-amerikai országnak, csak a hadsereg ellátására és kiképzésére kötött szerződés maradt életben. A kormány kénytelen volt leértékelni a nemzeti valutát, ami elszabadította az inflációt, az ellátási nehézségek miatt kialakult a feketepiac, s 1972-től egyre vehemensebb tüntetések, sztrájkok követték egymást. Ezek elfojtásához a hadsereget kellett igénybe venni, a fegyveres erők főparancsnoka bekerült a kormányba.
A Népi Egység az 1973. márciusi parlamenti választásokon növelte ugyan mandátumainak számát, de a gazdaság egyre válságosabb helyzetbe került.
Nyáron egy elvetélt puccskísérlet után újabb sztrájkhullám söpört végig az országon, a megmozdulások szervezői az amerikai titkosszolgálattól is támogatást kaptak. Allende szembekerült a legfelsőbb bírósággal és a parlamenttel is. Az egymással más kérdésekben szögesen ellentétes nézeteket valló ellenzéki pártok összefogtak és többségbe kerültek, majd augusztusban illegálisnak minősítették az elnök kormányzását, és felszólították a hadsereget „az alkotmányos rend helyreállítására".
Allende figyelmen kívül hagyta a határozatot és a „forradalmi folyamat" továbbvitele érdekében a néphez apellált.
Az alkotmányos válság nyomán a hadsereg képviselői kiléptek a kormányból, s lemondott a szárazföldi erők főparancsnoka, akinek utóda Augusto Pinochet Ugarte tábornok lett.
A hadsereg 1973. szeptember 11-én lépett akcióba. A haditengerészet bázisának otthont adó Valparaisóban és a fővárosban, Santiagóban katonai alakulatok szállták meg a stratégiai fontosságú pontokat, rádió- és tévéadókat. Allende a hír hallatán reggel fél nyolckor az elnöki palotába ment és nekilátott az ellenállás megszervezésének, de csak negyven munkatársa maradt mellette.
A puccsisták az elnököt lemondásra és külföldre távozásra szólították fel, amit ő elutasított, ezután a hadsereg rádióadója bejelentette, hogy katonai junta vette át a hatalmat.
Allende ismét elutasította a szabad elvonulásra vonatkozó ajánlatot, erre a légierő bombázni kezdte a palotát, majd megindultak a harckocsik és a gyalogság. A védők három órán át kitartottak, az ostrom során vesztette életét Allende elnök is. Sokáig nem lehetett tudni, hogy elesett, meggyilkolták vagy öngyilkos lett, a holttesten elvégzett 2011-es vizsgálat végül az öngyilkosságot igazolta, de még ezután is maradtak kétségek.
A junta az ország egész területén rendkívüli állapotot rendelt el, betiltotta a pártokat és a szakszervezeteket.
Mai becslések szerint a másfél évtizedig tartó szükségállapot idején legkevesebb 3200 embert gyilkoltak meg, köztük volt a dalszerző-énekes Victor Jara és a későbbi köztársasági elnök Michelle Bachelet édesapja. (A Jara meggyilkolásával vádolt katonatiszteket idén augusztus végén ítélték jogerősen 25 év börtönbüntetésre.) Tízezreket kínoztak meg és zártak börtönbe, egy időre még a főváros stadionját is koncentrációs táborrá alakították.
Nem kis cinizmussal néhány hónap múlva már vb-selejtező mérkőzést akartak itt játszani, de a szovjet válogatott erre nem volt hajlandó.
Több száz emberről nem tudni még ma sem, mi lett a sorsa, ez a témája az Eltűntnek nyilvánítva című, Costa-Gavras rendezte amerikai filmnek (1982) is. Az áldozatok emlékét dalban örökítette meg a U2 együttes és Sting is.
Pinochet tábornok 1974 júliusában korlátlan időre államelnökké nyilvánította magát. Uralmát 1980-ban népszavazás hosszabbította meg, de 1988 októberében a lakosság többsége már a diktátor újabb nyolcéves uralma ellen voksolt. Pinochet lemondott, de egy ideig még a hadsereg főparancsnoka maradt, és örökös szenátorként élete végéig mentelmi jog illette meg.
A 2006-ban elhunyt tábornok ellen még életében perek sorozata indult az emberi jogok megsértése miatt, de elítélni nem sikerült, s a diktatúra alatt elkövetett bűnök tetteseinek felelősségre vonása is lassan halad.
A chilei társadalmat a mai napig megosztja az 1973-as események értékelése: sokan a véres kezű bűnözőt, mások az országot a kommunizmustól megmentő hőst látják Pinochetben, a hatalomátvétel évfordulóját minden évben összetűzések, zavargások övezik.
(MTVA Sajtóarchívum)