Ez volt a magyar történelem egyik legismertebb politikai gyilkossága

Nyolcszáztíz éve, 1213. szeptember 28-án elégedetlen főnemesek meggyilkolták II. András király első feleségét, Meráni Gertrúdot. A magyar történelem egyik legismertebb politikai gyilkossága ihlette Katona József Bánk bán című drámáját és Erkel Ferenc operáját.

András nem tartotta be esküjét

Meráni Gertrúd 1184 körül születhetett a Stauf német-római császári dinasztiával rokonságban álló nemesi családban. Apja, IV. Bertold isztriai és krajnai őrgróf gyermekeit – befolyásának növelése érdekében – igyekezett minél rangosabb családokkal összeházasítani. Gertrúdnak III. Béla magyar király kisebbik fiát, Andrást szemelte ki, az esküvőre 1200 körül kerülhetett sor.

Az 1176 körül született András folyamatos viszályban állt megkoronázott bátyjával, Imrével, és fegyverrel sikerült elérnie, hogy az 1197-ben horvát-dalmát hercegnek tegye meg.

1203-ban ismét megtámadta Imrét, aki egyedül ment át András táborába és fogta el öccsét, Gertrúdot pedig száműzte. Imre nem sokkal később meghalt, s háromévesen megkoronázott fia, III. László gyámjának öccsét tette meg. András nem tartotta be esküjét, az özvegy királyné és a gyermekkirály ezért Bécsbe menekült, ahol László váratlanul meghalt, Andrást ezután 1205 májusában megkoronázták.

II. András színezett portréja a Thúróczi-krónika 1488-as brünni kiadásában Forrás: Wikimedia Commons

A király 1213. szeptember 28-án éppen Halicsba vezetett hadjáratot, amikor a pilisi királyi erdőben egy vadászat során főurak egy csoportja meggyilkolta a királynét, fivéreit, Bertoldot és Lipótot pedig megverték.

A király a hírről értesülve azonnal hazatért, az összeesküvők közül Turoy fia Pétert, korábbi királynéi udvarispánt karóba húzatta, de a többieket – Kacsics nembeli Simont, Bánk korábbi nádort és annak vejét, Simont – azonban nem büntette meg.

A magyar urak körében rendkívül népszerűtlen volt

Az eseményeket Katona József drámájából és Erkel Ferenc operájából ismerő hazai közönségben az a kép él, hogy az idegenek által sanyargatott, szenvedő magyarok jogos bosszút álltak a külföldi zsarnokon. A korabeli Európában azonban egy másik felfogás is megjelent:

mivel Gertrúd lánya Árpád-házi Szent Erzsébet, testvére pedig Hedvig, Szilézia védőszentje volt, meggyilkolása értelmetlen és indokolatlan cselekedetnek tűnt.

Ami biztos: Gertrúd a magyar urak körében rendkívül népszerűtlen volt és nem csak a merániak eltérő kultúrája és idegen nyelve miatt. Őt sejtették András 1203-as lázadása és a gyermekkirály László halála mögött, minden rosszat, ami az országban történt, a királyné rovására írtak. Ennek azonban nemcsak az volt az oka, hogy a középkorban az isten kegyelméből uralkodó király helyett tanácsadóit vagy feleségét hibáztatták a rossz döntésekért.

Bánk bán megölte Gertrudist – a Szegedi Nemzeti Színház 1969-es előadása Forrás: Szegedi Nemzeti Színház

A gyűlöletnek prózai oka is volt, Gertrúd befolyásának tulajdonították II. András a nemességet hátrányosan érintő új politikáját.

A király ugyanis addig nem látott mértékű birtokadományozásba kezdett, amit korábban erélytelenségével és befolyásolhatóságával magyaráztak, de egyes történészek tudatos koncepciót látnak benne.

Államalapító Szent István uralma óta a hatalom alapját a földbirtok jelentette, amelynek legnagyobb része a király kezén volt.

Az uralkodók ugyan adományoztak birtokokat, de azokat bármikor vissza is vehették, a birtokos így nem tervezett hosszútávra, a birtokok egyre kevésbé voltak jövedelmezők. András azonban örökös jogon a felesége kíséretéhez tartozó – és az új gazdasági vívmányokat jobban ismerő – merániak kezére adta birtokállománya nagy részét, a kieső bevételeket pedig rendkívüli adókkal igyekezett pótolni és a pénzrontás eszközével is élt.

Rendszerint külföldről választottak feleséget

A korábban befolyásos főnemesség rossz szemmel nézte az idegenek gazdagodását, emellett a királyi udvarban is vesztett hatalmából, ahol még a reprezentatív feladatokat ellátó méltóságviselők is zömében Gertrúd köréből kerültek ki.

A királyné minden eszközzel igyekezett támogatni rokonait, bátyja, a tehetségtelen, ám törtető Bertold kalocsai érsek lett, emellett befogadta két másik fivérét is, akik német területen királygyilkosság gyanújába keveredtek.

1913 húsvét, Jászai Mari Gertrudis szerepében az 1870-es években Forrás: Wikipedia

Az Árpádok rendszerint külföldről választottak feleséget, akik új szokásokat, akár intézményeket honosítottak meg az udvarban, s megmaradtak a jótékonykodásnál, kolostorok alapításánál, nem vettek részt aktívan a politikában. Gertrúd azonban ettől nagyon távol állt. II. András gyakran hadakozott az országon kívül és ilyenkor felesége szinte régensként helyettesítette – ez korábban elképzelhetetlen volt még a királynénál jóval nagyobb befolyással bíró anyakirálynő esetében is.

Az egykorú források arról számolnak be, hogy a király távollétében bírói hatalommal ruházta fel feleségét – a magyar urak biztosan skandalumnak tartották, hogy egy idegen nő ítélkezzen felettük.

Egy másik forrásban az szerepel, az uralkodó pecsétje a Gertrúd királyné elleni merénylet során veszett el, amiből szintén az következik, hogy a királyné részt vett az ítélkezésben.

A merénylet a bátyja ellen irányult

A merénylet pontos körülményeit és okait ilyen időtávból már lehetetlen rekonstruálni. Az egyik ok az idegen befolyással és az aktív, tényleges hatalommal bíró királynéval szembeni ellenszenv lehetett, s elképzelhető, hogy az András politikájával elégedetlen nemesség a király helyett feleségén akart bosszút állni.

II. András kihirdeti az Aranybullát Forrás: Wikimedia Commons/Jantyik Mátyás - Országház, Felsőházi ülésterem

A további elképzelések között szerepel, hogy

Bertold meggyalázta Bánk bán feleségét, így a merénylet valójában nem is a királyné, hanem bátyja ellen irányult (Katona ezt a motívumot is beemelte darabjába), és hogy a merénylet célpontja a király lett volna, de az összeesküvők nem értesültek arról, hogy már elindult Halicsba.

II. András politikája hosszabb távon zűrzavarhoz és elégedetlenséghez vezetett az országban, ezért annak megváltoztatására kényszerült: 1222-ben kiadta a nemesség jogait garantáló, a magyar jogfejlődés egyik legfontosabb állomásának, a történeti alkotmány fontos részének számító Aranybullát.

(MTVA Sajtóarchívum)