Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bécsben született 1861. február 26-án, anyja I. Lajos Fülöp francia király lánya volt, apai ágon a német Szász-Coburg-Gothai házból és a magyar főúri Koháry-családból származott. Bécsben nőtt fel, a katonai akadémia elvégzése után huszárezredes lett. Fiatal korától érdekelte a madártan, a bogártan és a botanika, bátyjával expedíciót is szervezett az Amazonas vidékére, tapasztalataikról könyvet írt.
Neve 1886-ban merült fel a nagypolitikában, amikor egy oroszbarát puccs következtében lemondásra kényszerült az 1878-ban fél évezredes török uralom után, az Oszmán Birodalom keretein belül létrejött autonóm Bolgár Fejedelemség első uralkodója, I. Sándor.
Utódjának megtalálására lázas keresés indult, s miután a tisztséget sokan visszautasították, a választás végül a közvélekedés által alkalmatlannak tartott Ferdinándra esett. A bolgár Nemzetgyűlés 1887. július 7-én fejedelemmé (knyáz) választotta.
A dinasztiaalapítás érdekében a női nem iránt különösebb érdeklődést nem mutató Ferdinánd beleegyezett az anyja által tető alá hozott házasságba,
és elvette Mária Lujza Bourbon-Pármai hercegnőt, akivel az eljegyzés alkalmával találkozott először. A királyi párnak négy gyermeke született, az elsőszülött III. Borisz követte apját a trónon.
Uralkodásának első szakasza kifejezetten pozitívnak mondható: elkezdte az ország modernizálását, iskolákat, múzeumokat, egyetemeket alapított, út- és vasútépítésbe kezdett, a térség egyik legerősebb hadseregét állította fel.
1896-ban Oroszország támogatásának elnyerése érdekében áttért a pravoszláv hitre, és nem sokkal később Oroszország és Törökország is legitim uralkodónak ismerte el.
Ferdinánd 1908. október 5-én kikiáltotta a Bolgár Királyság teljes függetlenségét, magát pedig cárnak nyilvánította.
A következő évtizedet állandó háborúskodás jellemezte: az 1912-13-as első balkáni háborúban Szerbiával, Montenegróval és Görögországgal szövetségben kiszorították a kontinensről az Oszmán Birodalmat, Bulgária megszerezte Kelet-Macedóniát és Trákiát.
A Balkán Rókájaként emlegetett Ferdinánd ekkor követte el első katasztrofális következményekkel járó hibáját:
erejét túlbecsülve 1913 júniusában kirobbantotta a második Balkán-háborút, amelyben a görögökkel, szerbekkel, törökökkel és románokkal egyedül harcoló Bulgária vereséget szenvedett és minden korábban megszerzett területét elvesztette.
Az egy évvel később kezdődött első világháborúban a cár ismét rosszul döntött: az eleinte semleges Bulgária, amelyet katonai ereje és stratégiai fontosságú földrajzi helyzete miatt mindkét részről megkörnyékeztek, 1915 őszén nem az antant, hanem a központi hatalmak, tehát Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia, oldalán lépett be a háborúba, amelyet a kezdeti sikerek után ismét csak vesztesként fejezett be.
Ferdinánd a felelősséget vállalva 1918. október 3-án, az összeomlás idején lemondott fia, III. Borisz cár javára.
Országát elhagyva Németországban, Coburgban telepedett le, ahol – mivel vagyonának nagy részét sikerült magával vinnie – kedvteléseinek, a művészeteknek, az utazgatásnak, a kertészkedésnek és a történelem tanulmányozásának szentelhette magát. Élete alkonyán azonban mindent elvesztett, ami fontos volt számára: idősebb fia, III. Borisz 1943-ban egy németországi látogatásán titokzatos körülmények között halt meg, másik fiát, Kirilt 1945-ben a kommunisták végezték ki, unokáját, a gyermekcár Szimeont – később Szimeon Szakszkoburggotszki kormányfő – 1946-ban letették a trónról és eltörölték a monarchiát.
A megtört Ferdinánd, aki 1947-ben teljes titokban harmadszor is megnősült, szlovák ápolónőjét vette el, 1948. szeptember 10-én halt meg.
Utolsó kívánsága az volt, hogy Bulgáriában temessék el, de ezt a kommunista hatóságok nem engedélyezték, maradványai ma is Coburgban nyugszanak. Egyik legismertebb portréját Benczúr Gyula festette róla.
(MTVA Sajtóarchívum)
