Budapesthez hasonlóan a Duna Bécset is kettészeli, így a folyón átívelő hidak ott is kritikus szerepet játszanak. A Reischsbrücke, azaz a Birodalmi Híd első változatát az 1870-es években építették meg. Vasból készült és lovaskocsik, valamint gyalogosok számára egyaránt ideális volt, de ahogy modernizálódott a közlekedés, már túl keskenynek bizonyult a motorizált forgalomhoz. Az 1930-as években így egy új, szélesebb hidat építettek: egy ikertartókon álló lánchidat, kétpályás villamosvonallal kiegészítve, sőt gáz- és elektromos áramvezetékek is futottak rajta.
A Reischsbrücke függesztéséhez használt láncokat nem a Duna két partjához rögzítették, hanem a hídtesthez, így a híd teljes súllyal a pilonokra nehezedett, ezért azoknak biztos alapon kellett állniuk. 40 évig így is történt, de aztán 1976. augusztus 1-jén a híd váratlanul összeomlott. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a hídtest remegni, hullámozni kezdett, aztán az egész belecsúszott a Dunába. A katasztrófa hajnalban történt, így csak egy üres busz és egy furgon haladt át éppen rajta – a busz sofőrje túlélte a zuhanást, a furgon 22 éves vezetője viszont nem. Nappal egyébként óránként átlagosan 18 000 ember kelt át a Reischsbrückén...
De mi okozta? „A hídfőhöz felhasznált beton minősége nem volt olyan jó, mint várták. Összezsugorodott és megvetemedett, ennek eshetőségével akkoriban nem számoltak" – magyarázta Dietmard Adam geotechnikai mérnök a Hatalmas mérnöki hibák stábjának. A beton a sok-sok éven át ránehezedő súlytól megereszkedett. A problémákat az alapzat gránitból készült burkolata tetézte, amit nem látták el védőréteggel, és mivel a gránit alapvetően lukacsos, oda beáramlott a Duna vize és belülről kezdte el erodálni a betont. A betonhoz felhasznált cement egy része mészkőből készült, a víz pedig 40 év alatt elmosta azt, ezáltal az alapzat vészesen meggyengült. A katasztrófában az a legszívszorítóbb, hogy nem lehetett előre látni – még egy rendkívül alapos ellenőrzés sem szúrta volna ki a hibát, hisz anélkül nem lehetett volna feltárni alapzat betonját, hogy ne károsítsák súlyosan azt.
A város nem maradhatott híd nélkül: a harmadik Reischsbrücke mindössze négy év alatt készült el, és alaposan túlbiztosítottak, hogy a katasztrófa ne fordulhasson elő még egyszer. Az új hidat az úgynevezett szekrénytartós technológiával építették meg, amely nem csupán masszív, de jóval nagyobb a teherbírása is, továbbá üreges felépítése miatt könnyen ellenőrizhető, így remélhetőleg több száz évig kitart majd
(Forrás: SchisCom)