Ahogy az Origón korábban megírtuk, az 1967-es hatnapos háborúban Izrael tönkreverte az egyesített arab haderőt és megnégyszerezte az ország területét. Északon elfoglalta a Golán-fennsíkot, azt a stratégiai magaslatot, amely eredetileg szír terület volt. Nyugaton pedig, az egyiptomi hadsereg legyőzése után, birtokba vette a teljes Sínai-félszigetet, és kijutott a Szuezi-csatorna partjára.
A következő években is voltak összecsapások az arab szomszédok és Izrael között, de a zsidó hadsereg az ellenfele fölé kerekedett szinte mindegyikben. Az izraeli hírszerzést abba a hitbe ringatták ezek az események, hogy a jövőben nem kell tartaniuk megsemmisítő arab támadástól.
Móse Dajan hadügyminisztertől a katonai hírszerzés vezetőjéig, Eli Zeira vezérőrnagyig az izraeli katonai vezetők azt hitték, hogy
a zsidó hadsereg erőfölénye egyszerűen kizár egy újabb háborút.
Nem is tévedhettek volna nagyobbat.
1970-ben Nasszer halála után Anvar Szadat lett az egyiptomi elnök. Szadat ugyan nem zárkózott el a békétől, de nem volt hajlandó közvetlenül Izraellel tárgyalni, hanem amerikai közvetítést várt. Golda Meir izraeli miniszterelnök viszont érthetően ragaszkodott a közvetlen megállapodáshoz. Az alkudozás otthon majdnem Szadat bukását okozta, ezért az egyiptomi elnök belpolitikai okokból változtatott a békülékeny hangnemén.1972 márciusában már így beszélt az egyiptomi parlamentben:
A háború elkerülhetetlen. Bármilyen áldozatokat is jelent majd, nem hátrálunk meg. Egy centiméter arab földet sem engedünk át.
Szadat elhatározta, hogy titkos szövetségre lép Szíriával, amelynek elnöke, Hafez Aszad (egyes írásmód szerint Asszad) bosszúra vágyott az 1967-es, megszégyenítő vereség miatt.
A szír kormány célja a Golán-fennsík visszafoglalása volt, ehhez pedig nagy szükség volt arra, hogy az egyiptomi hadsereg tehermentesítse a szír haderőt, és nyugatról nyomuljon előre a Sínai-félszigeten az 1967-es határokig.
Ez megfelelt Egyiptom céljának, hiszen Szadat az elvesztett területek, a teljes félsziget visszaszerzését hangoztatta.
A közös támadás tervét egy kairói hotelben, a legnagyobb titokban dolgozták ki a két ország tábornokai. Itt döntöttek arról is, hogy a judaizmus legfontosabb ünnepén, az Engesztelés Napján, Jóm Kippurkor kell megtámadni Izraelt, mert ekkor az összes izraeli tartalékos otthon ünnepel a családjával. A háború megindításának napja tehát október 6. lett.
Az izraeli véderő a Szadat egyiptomi elnök mellett dolgozó szuperkém, Asraf Marván figyelmeztetése ellenére nem kellően felkészülve várta a támadást. A támadás részletei a legjobb őrzött titoknak minősültek az arab világban, és még a résztvevő alakulatok parancsnokai sem tudták, hogy nemsokára kitör a háború. Az amerikai és izraeli felderítés sem hitte el, hogy az arab hadseregekben tapasztalt készülődés a háború megkezdését jelenti majd. Izrael mindössze tíz órával korábban fogadta el, hogy ez bizony a háború nyitánya. -
Írja az Izrael mentőangyala című könyvben Uri Bar-Joszef. A szuperkém történetéről részletes cikket közöltünk korábban az Origón.
1973. október 6-án csak kevés katona őrizte a határt a Golán-fennsíkon, mert az emberek legtöbbjét hazaengedték az ünnepre. Jair Nafsi alezredes, a 74. páncélos zászlóalj parancsnoka dzsippel járta be az egysége állásait, amikor dél után rádión jelentést kapott egy tisztjétől.
A szíriai tüzérek épp leveszik az álcahálókat a lövegekről, szólt a híradás. Azonnal megfordultam, visszahajtottam a tankjaimhoz és elrendeltem, hogy mindenki készüljön a menetre. Az előre kiépített pontokra kellett vonulnunk, mert nem lehetett tudni, hogy támadni fognak-e, vagy megint csak egy újabb fárasztásos gyakorlatról van szó, amelyben minket tesztelnek.
Amint az izraeli tankok megindultak, megkezdődött az ágyútűz és szíriai vadászbombázók jelentek meg az égen. A támadás sokkolta a zsidó katonákat. Kenneth Pollack hadtörténész így magyarázza az eseményeket:
Szíria 9 hónapon át csiszolta a haditervet, és gyakorolta be a támadást. Az izraeliek megszokták, hogy a szíriaiak nagy dérrel-dúrral határig nyomulnak, aztán visszatérnek a bázisaikra. Már nem fordítottak kellő figyelmet az ellenségre, és az ellenség ezúttal nem állt meg a határon.
Az arab államok pontosan úgy altatták el az izraeli védelmet, ahogy 1967-ben Izrael becsapta őket, Szíria ezúttal arra is felkészült, hogy Izrael gyorsan és hatékonyan képes mozgósítani a tartalékosokat, ezért már az első hullámban olyan csapást akart mérni, hogy megrendítse az izraeli védelmet, mielőtt odaérnek az otthonról frissen behívott tartalékosok.
Aszad óriási erőt vonultatott fel: 70 ezer katonát, 600 ágyút és löveget és kb. 1,000 harckocsit. Az izraeli védők mindössze 7 ezer katonát, 60 löveget és 175 tankot tudtak szembeállítani velük.
Ami szintén sokkolta az izraelieket, az a saját légierejük hiánya volt. Avigdor Kahalani alezredes, a 77. páncélos zászlóalj parancsnoka azt hitte, hogy véletlenül megtámadták őket a saját vadászbombázóik.
Lebombázták az oszlopunkat, én pedig nagyon haragudtam rájuk, hogy lehetnek ilyen vakok. Csak lassan értettem meg, hogy ezek nem saját gépek voltak, hanem szíriaiak. Na de akkor hol van az izraeli légierő? Felfoghatatlan volt, ilyen eshetőség nem szerepelt a haditervekben.
Az izraeli páncélosok a tüzérségi tűz és a bombázás ellenére elérték azt a peremet, ahonnan belátták a fennsík melletti széles völgyet.
Az egész horizonton, ameddig a szem ellát, ellenséges tankokat láttam közeledni. Mintha a teljes szíriai hadsereg jött volna felénk, -
mondja Jair Nafsi.
A Golán védői ekkor még nem tudták, hogy Nyugaton is élet-halál harc zajlik. Az egyiptomi hadsereg váratlanul átkelt a Szuezi-csatornán, amit az izraeliek lehetetlennek tartottak, áttört a 20 méter magas homokakadályokon, amit szintén kivitelezhetetlennek gondolt az izraeli vezérkar, elfoglalta a sokat magasztalt Bár-Levi-védővonalat, és szégyenszemre elfogta az izraeli erődítmények védőit.
Az első nap első óráiban úgy tűnt, hogy az arab hadseregek győznek.
A szír hadsereg legtöbb harckocsija a szovjet T-55 típus volt, amely a nyugati tankoknál kisebb, alacsonyabb, mozgékonyabb, de könnyebb páncélzatú járműnek számított.
A kis magasságából fakadóan volt egy olyan jellemzője, amelynek eddig a szovjetek sem tulajdonítottak nagy jelentőséget, de itt, a völgyekkel, dombokkal szabdalt terepen nagyon is lényegesnek bizonyult: az ágyúcsövét csak korlátozott mértékben lehetett emelni és süllyeszteni.
Egy másik hiányossága a lövegének alig 2400 méteres lőtávolsága volt,
ennél messzebbről célzott lövést nem lehetett vele leadni, a hatásos lőtávolság pedig még ennél is kisebb volt.
A szír túlerő egy nyílt csatában legyőzte volna a nehezebb, jobban védett, nagyobb lövegű izraeli Sho't harckocsikat, a brit Centurion helyi, fejlesztett változatát, de a szír hadvezetés súlyos hibája miatt nem érvényesült a létszámfölényük.
Az izraeliek egy széles és mély tankelhárító árkot ástak a vonalaik elé, de a szír tisztikar elfelejtette megfelelően megtervezni a műszaki alakulatok bevetését, és túlságosan hátul tartották a hídvető, hídépítő járműveket.
Ennek az lett a következménye, hogy a lendületes támadás megtorpant az ároknál, az izraeliek pedig mintha lövészeten lettek volna, egymás után lőhették ki a szír T-55-ösöket, -
mondja Kenneth Pollack történész.
Az izraeli tankok jóval a hivatalos, 3,600 méteres lőtávolságnál messzebbről kezdték a tüzelést. Ezt az tette lehetővé, hogy az izraeli harckocsizó-kiképzésen a lövészetre helyezték a legnagyobb hangsúlyt, a harcászat mellett.
Amikor Dávid kiállt Góliát ellen, úgy kellett harcolnia, hogy kívül maradjon az óriás fegyvereinek hatókörén. És mi történt? A távolból leterítette egy parittyalövéssel Góliátot. Mi ugyanezt tanultuk. Ha győzni akarsz, képesnek kell lenned minél messzebbről, az ellenség lőtávolságán kívülről pontosan lőni. Az ellenség kb. 2,200 méterről nyitott tüzet, én pedig a kiképzésemnek köszönhetően 5 ezer méterről, -
mondja Jair Nasfi alezredes.
Az elvesztett idő miatt éjszaka is folytatta a támadást az északi támadóerő parancsnoka. Az a támadókat segítette, hogy a szovjet harckocsikat felszerelték infravörös reflektorral, amelyekkel 1,200 méterig lehetett látni a sötétben. Míg az izraelieknél csak a parancsnokoknak volt éjjellátó távcsövük. A szír harckocsik meg tudták közelíteni az izraeli vonalakat.
Az egyik T-55-ös tíz méterre állt meg tőlem. Szóltam az irányzónak, hogy amint felkapcsolom a fényszórót, azonnal tüzeljen. Így is történt, a szír tank felrobbant, én lekapcsoltam a fényszórót, a vezető pedig teljes gázt adott, hogy pozíciót váltsunk, mert egy helyben állni öngyilkosság lett volna.
Másnap reggel a 7. izraeli páncélos dandár még mindig tartotta a vonalakat, de 75 tankot és több száz katonát veszített. A szír erők vesztesége több mint 100 harckocsi és több ezer katona volt.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!