A vírust egy barna szkuának (Stercorarius antarcticus) vagy nagy halfarkasnak nevezett dögevő madár populációjában találták meg a Bird-szigeten, amely a brit tengerentúli területhez, Dél-Georgia és a Déli-Sandwich-szigetekhez tartozik. Ezek a vándormadarak valószínűleg Dél-Amerikából hozták magukkal a kórokozót, ahol a madárinfluenza széles körben elterjedt.
Csak Chilében és Peruban már becslések szerint 500 ezer tengeri madár és 20 ezer tengeri oroszlán pusztult el.
A H5N1 rendkívül fertőző változatának jelenlegi kitörése 2021-ben kezdődött és a becslések szerint több millió vadon élő madarat ölt meg.
A kutatók régóta aggódnak az antarktiszi vadvilágra gyakorolt lehetséges hatása miatt, mivel bizonyos fajok sehol máshol nem fordulnak elő a világon, és nem ismert, hogy korábban ki lettek volna téve bármiféle madárinfluenza-vírusnak.
A Brit Antarktiszkutató Intézet (British Antarctic Survey, BAS) kutatói a megmagyarázhatatlan elhullást észlelve mintákat vettek a madarakból, és vizsgálatra küldték azokat az Egyesült Királyságba.
Ez egy különösen szomorú esemény, amelyet ki kell vizsgálnunk
– mondta Ashley Bennison, a BAS tudományos vezetője a The Guardian online portálnak. – Továbbra is a lehető legjobban kell nyomon követnünk a fajokat a szigeten, és folytatjuk a tudományos munkát, ám jelenleg nem vagyunk biztosak a teljes hatásában.
A Bird-szigetet a tudósok a bolygó egyik leggazdagabb vadon élő területének tartják, ahol számos veszélyeztetett madárfaj, valamint 50 ezer pár szaporodó pingvin és 65 ezer pár medvefóka él. A sziget Dél-Georgia északnyugati csücskétől, a Falkland-szigetektől délkeletre fekszik.
Az antarktiszi kutatással foglalkozó tudományos bizottság által közzétett, a kontinensre eljutó madárinfluenza hatásairól szóló kockázatelemzés szerint a medvefókák, a fókák, az oroszlánfókák, a szkuák és a sirályok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve a kórokozóknak. Őket a pingvinek, a ragadozó madarak, a tokoscsőrűfélék és az óriáshojszák követik.
A betegség katasztrofális szaporodási kudarcot okozhat a régióban, ami pusztító hatással lehet számos vadon élő állatfajra
– magyarázta Dr. Meagan Dewar, az Antarktiszi Vadvilág Egészségügyi Hálózat elnöke, a jelentés vezető szerzője. – Folyamatos betegségfelügyeleti programokat kell létrehozni az új és újonnan megjelenő kórokozók azonosítására.
A H5N1 három hónap alatt csaknem 6500 kilométeren át terjedt Dél-Amerikában, amit a vadon élő madarak vándorlási útvonalai segítettek elő. A tudósok szerint az a tény, hogy a kórokozó már Dél-Amerikában is elterjedt, valószínűvé tette, hogy valamikor Dél-Georgiába is eljut.
A Bird-szigeten végzett pozitív tesztek miatt a legtöbb, állatok kezelésével járó terepmunkát felfüggesztették.
A madárinfluenzával kapcsolatos hírt a közelmúltban végzett kutatást követte, amely kimutatta, hogy néhány tengeri madár már kezd immunitást mutatni a H5N1 vírussal szemben az Egyesült Királyságban, ahol a járvány kitörését először jelentették