A Connecticut állambeli Suffieldben látta meg a napvilágot. Családja 1800-ban a New York állambeli Utica közelébe költözött, ahol apja egy vízkerékkel üzemelő kovácsműhelyt létesített. Eliphalet eredetileg maga is kovács volt, de érdeklődése korán a fegyverek felé fordult.
Nagyon szeretett volna egy jó puskát, de nem volt rá pénze, ezért elhatározta, hogy készít egyet magának - méghozzá szavai szerint jobbat, mint amit meg tudna venni.
1816-ban egy puskát konstruált, amelynek elsütőszerkezetét vásárolta ugyan, de csövét ő maga készítette. A fegyverrel benevezett egy céllövőversenyre, és bár csak a második helyen végzett, pontossága annyira lenyűgözte a jelenlévőket, hogy aznap számos megrendeléssel zsebében tért haza. A megrendelések számának növekedésével a műhely hamarosan átállt a fegyverkészítésre, és 1828-ban gyárat építettek az Erie-csatorna mellé, a mai Ilion városának helyén. Az E. Remington and Sons cég vezetésébe idővel három fia (Philo, Samuel, és Eliphalet III) is bekapcsolódott.
A gyárban az első időszakban puskacsövek készültek, amelyek kiváló minőségükről és megfizethető árukról voltak ismertek, idővel aztán a fegyverek további alkatrészeit is gyártani kezdték.
Az általa gyártott fegyverek minőségének köszönhetően irigylésre méltó hírnévre szert tevő Remington készítette 1847-től az amerikai haditengerészet első hátultöltős puskáját, az úgynevezett Jenks-karbélyt. A Texas megszerzésével járó amerikai-mexikói háborúban (1846-48) a vállalat látta el puskákkal az amerikai hadsereget, és a hadügyminisztérium állandó beszállítója lett.
A Remington idővel belépett a revolverek piacára is, amelyet a Samuel Colt vezette cég uralt. A többlövetű fegyverek bűvöletében számos tehetséges feltaláló próbálkozott a Colt fegyvereinél hatékonyabb megoldásokkal. Közéjük tartozott Fordyce Beals is, aki a Remingtonnak ajánlotta fel szolgálatait.
Az ő tervei alapján készült el 1857-ben a .31 űrméretű, ötlövetű Remington-Beals Pocket Revolver, amelyből az első két évben mintegy 2500 darabot gyártottak, majd megszületett a második és a harmadik modell is, még mindig .31-es űrmérettel.
Az 1850-es évek végétől már elkerülhetetlennek látszó polgárháborúra készülődve a Remington belefogott a katonai célú, nagyobb kaliberű kézifegyverek fejlesztésébe. A hatlövetű .36 Navy és .44 Army típust ugyan csak 1860-tól gyártották, a köznyelvben mégis Model 1858 néven emlegetették, mert a revolver csövére a szabadalom bejegyzésének időpontját vésték.
A sorozatgyártás 1861-ben kezdődött, és egybeesett az amerikai polgárháború kezdetével.
A Remington-féle hatlövetűeket az északi hadsereg kezdetben csak kiegészítő fegyverként rendszeresítette, hiába voltak olcsóbbak tíz dollárral, mint a Coltok. A megrendelések csak azután ugrottak meg, hogy Colt gyára 1864-ben leégett és egy időre kiesett a termelésből.
A Remington kedvező fegyverszállítási szerződést kötött a washingtoni kormánnyal, az 1863-tól gyártott, továbbfejlesztett New Model Army típusból 1875-ig összesen 132 ezer darab készült. A rendkívül tartós, pontos és megbízható fegyvert az északi és a déli hadsereg is használta, később a vadnyugati pisztolyhősök is előszeretettel forgatták.
Buffalo Billnek is ilyen revolver lógott az oldalán, és amikor élete végén megválni kényszerült tőle, azt mondta: „ez a fegyver soha nem hagyott cserben".
Eliphalet Remington nem érhette meg az újabb és újabb fejlesztéseknek köszönhető üzleti sikert, 1861. augusztus 12-én a New York állambeli Ilionban elhunyt. Halála után fiai vették át a cég vezetését, amely a fogyasztók szélesebb körének számára igazán ismertté és népszerűvé előbb a varrógépek, majd
1874-től írógépek gyártásával vált, sőt borotvával, hajszárítóval és egyéb termékekkel is bővítették a kínálatot.
A cég 2017-ben a csőd szélére került, s bár rövid időre rendeződtek a pénzügyi problémák, a legrégebbi folyamatosan működő amerikai fegyveripari vállalat 2020-ban végelszámolással megszűnt.
(MTVA Sajtóarcívum)