Vizsgálatuk elvégzéséhez a kutatók olyan betegeket toboroztak, akik úgynevezett sporadikus Parkinson-kórban szenvedtek. Ez a betegség egy olyan típusa, amely nem családtagtól öröklődik.
A szakemberek erre összpontosítottak, hogy a tai chi (magyarosan tajcsi) előnyeit kizárólag a Parkinson-kór tüneteire vizsgálhassák.
A tudósok emellett kizárták a tanulmányból azokat, akik más egészségügyi állapotokban (például más neurodegeneratív betegségekben) szenvedtek, ami megakadályozhatta volna őket abban, hogy részt vegyenek a tai chi órákon.
A résztvevőket ezután két csoportra osztották: egy 187 fős kontrollcsoportra (akik nem végeztek testmozgást) és egy 143 fős csoportra (akik tai chi órákon vettek részt). Az önkéntesek átlagéletkora 66 év volt, között egyenlő számú férfi és nő.
Valamennyi résztvevőnél diagnosztizálták a Parkinson-kór korai stádiumát, átlagosan négy éve.
Ez azt jelentette, hogy a két csoport között a tünetekben észlelt bármilyen változás tai chi-nek tulajdonítható.
A tajcsi valójában egy belső stílusú harcművészeti irányzat, mégis leginkább egészségmegőrző, egészségjavító hatása miatt gyakorolják világszerte. Legkiemelkedőbb egészségügyi jelentősége, hogy a belső energiánkat egyensúlyban tartva képes hatékonyan megelőzni szinte bármilyen betegséget. És ami még ennél is fontosabb: rengeteg energiát nyerhetünk belőle, illetve a meglévő energiaszintünket fent tudjuk vele tartani.
A mozgásformákat végzők a vizsgálat időtartama alatt öt órán vettek részt 2016 és 2018 között. Arra kérték őket, hogy hetente kétszer egy órát eddzenek. Ezután minden résztvevőt három éven keresztül (2019 és 2021 között) követtek nyomon, hogy megfigyelhessék a tüneteiket.
A tai chi csoport résztvevőinek a motoros funkciója jobb volt a vizsgálat végén. A kontrollcsoportban ezzel szemben gyorsabban romlottak a motoros funkciók, beleértve a járóképességet és az egyensúlyérzéket is.
A kontrollcsoport átlagosan több Parkinson gyógyszert szedett a tünetek kezelésére a vizsgálat során, mint a tai chi csoport
– mutatott rá Lucy Collins-Stack, a University College Cork vezető posztdoktori kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez vagy azt jelenti, hogy a betegség súlyosabb volt és gyorsabban romlott a betegek állapota a kontrollcsoportban, vagy azt, hogy a tai chi egyfajta védő hatással volt a betegség előrehaladására.
Hozzátette: a pozitív hatásai a nem-motoros tünetekben is megmutatkoztak, így
a páciensek jobb életminőségről és közérzetről, alvásról, valamint memória- és gondolkodásbeli előnyökről számoltak be.
A szakemberek szerint tekintettel arra, hogy a Parkinson-kór kezelésére és kezelésére használt, jelenleg kapható gyógyszerek nem késleltetik a betegség előrehaladását és nem akadályozzák meg a tünetek súlyosbodását, egy olyan hozzáférhető, de hatékony kiegészítő terápia, mint például a tai chi, előnyös lehet a betegek számára.
Ám bármennyire is ígéretesek ezek az eredmények, a tanulmánynak volt néhány fontos korlátja. Az első az, hogy a csoportokat nem véletlenszerűen választották ki. A klinikai vizsgálatok aranystandardja a résztvevők véletlenszerű besorolása, hogy elkerüljék a torzítást.
Mivel tehát a csoportokat nem randomizálták, előfordulhat, hogy a résztvevőket a testmozgásra való motiváció vagy más életmódbeli tényezők miatt vették fel valamelyik csoportba.
Néhány résztvevőt gyakorlati okokból (például a résztvevő lakóhelye vagy munkahelyi konfliktusok) soroltak a kontrollcsoportba.
A kutatók most azt javasolják, hogy a jövőben a nagyobb nyomon követési tanulmányokban alkalmazzanak véletlenszerű besorolást a torzítás elkerülése érdekében.
Nem ez az első kísérlet, amely kimutatta, hogy a tai chi előnyös lehet a Parkinson-kórban szenvedők számára. A korábbi vizsgálatok azonban csak rövid távon, hat hónapos időszakon keresztül mutattak ki előnyöket. Ez a tanulmány az első a maga nemében, amely hosszú távú előnyökről számol be.
Más típusú gyakorlatokat is vizsgáltunk annak megállapítására, hogy előnyös-e a Parkinson-kórban szenvedő betegek számára, beleértve a nagy intenzitású intervallum edzést és az aerob gyakorlatokat, például a sétát vagy az úszást
– mutatott rá Aideen Sullivan, a University College Cork professzora és anatómiai és idegtudományi tanszékvezetője. – Kimutattuk, hogy ezek jótékony hatással vannak a motoros tünetekre és lassítják a betegség előrehaladását.
A szakemberek azt azonban egyelőre nem tudják, hogy a testmozgás – és különösen a tai chi – miért olyan előnyös a Parkinson-kórral küzdők számára.
Azt azonban más kutatásokból bizonyították már, hogy a testmozgás hiánya elősegítheti a gyulladást, ami kimutatható a Parkinson-kóros emberek vérében.
A krónikus gyulladás az agyban pedig az idegsejtek (az egész testben üzeneteket küldő idegsejtek) elvesztéséhez vezethet.
A tai chi-t végző emberek vérében azonban gyulladásgátló markerek találhatók. Ez adhat magyarázatot arra, hogy miért előnyös a Parkinson-kórban szenvedők számára, mivel csökkenti a gyulladást.