A festmény a Melun Diptichon címet kapta és a neves francia udvari festő, Jean Fouquet 1455-ben készült műalkotása. Ahogy arra a szakemberek emlékeztetnek, a diptichon olyan műalkotást jelent, amely két összecsukható panelt tartalmaz, amelyek könyvszerűen összezárhatók.
A tanulmány középpontjában álló, bal oldali panelen Szent István látható, kezében egy csukott könyvvel, amelynek tetején egy különös szikla nyugszik.
Mellette VII. Károly király kincstárnoka, Etienne Chevalier szerepel imádkozva. Jean Fouquet a jobb oldali panelre Szűz Máriát és a gyermek Krisztust festette.
A Cambridge Archaeological Journal tudományos szaklapban publikált tanulmányban a tudósok rámutattak: Szent Istvánt időszámításunk szerint 36 körül megkövezték, ezért
a Melun Diptichonon látható sziklát mindig is az ő mártíromságának szimbólumaként tartották számon.
A szakemberek szerint azonban a szikla egy úgynevezett acheulei kézi fejsze, ami egy olyan kőszerszám, amelyet már 1,7 millió évvel ezelőtt is használtak, és gyakran az egyik legrégebbi, ember által készített szerszámnak tartják.
Ezek a bifaciális, azaz kétoldalú kőszerszámok körülbelül 300 ezer évvel ezelőtt, a középső paleolitikumban, tehát az őskőkorszakban voltak elterjedtek. A történelem előtti idők egyik legrégebbi és leggyakrabban használt eszközeként jelentős régészeti érdeklődésre tartanak számot.
Az acheulei kézi fejszék az egyik legjobban vizsgált paleolit leleteket jelentik
– jegyezték meg a tanulmány szerzői a ZME Science online tudományos portálnak. – Emellett azon kevés kőtárgytípusok egyikét képviselik, amelyek bekerültek a populáris kultúrába.
A fegyverek rendeltetésszerű használatáról ma is régészeti vita folyik. Míg sok szakértő vágószerszámnak tekinti őket, mások azt feltételezik, hogy fegyverként „dobálhatták" őket. Megint mások szerint a társadalmi státusz szimbólumaként használták. Mondjuk, hogy tulajdonosaik megmutassák képességeiket, mint például „kinek a kézi fejszéje a legjobb, vagy ki a legjobb kőszerszámkészítő".
A legtöbb tudós úgy véli, hogy egyedi formájuk szándékos volt, néhányan azonban azt állítják, hogy egy nyers szerszám többszöri élezése természetes módon eredményezte a kézibalta ezen formáját.
Érdekesség, hogy a 17. század előtt ezeket a fejszéket „mennydörgőkőnek" nevezték, amelyekről úgy vélték, hogy zivatarok idején hullanak le az égből. De vajon ez a festmény egy acheulei kézi fejszét ábrázol, vagy a tudósok valami sokkal hétköznapibb dolgot értelmeztek félre?
A vizsgálathoz a kutatók alaposan megvizsgálták a Melun Diptichonon ábrázolt kő alakját, színét és a lehetséges hegeket. Az elemzésük kimutatta, hogy a kő erősen hasonlít a valódi acheulei kézi fejszékre. Ráadásul
a festmény keletkezési helye, a kréta alapkőzethez közeli elhelyezkedése arra utal, hogy az ilyen kőkorszaki eszközök készítéséhez használt kovakő könnyen hozzáférhető volt akkoriban.
Fouquet részletgazdag ábrázolása és a térségben található valódi kőkori kézi fejszékhez való hasonlósága alátámasztja a kutatók elméletét. Vizsgálatuk összességében meggyőző érveket vet fel amellett, hogy a festményen látható tárgy valóban egy valódi őskori kézi fejsze.
Nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy Jean Fouquet egy acheulei kézi baltát festett a képre 1455 körül
– mutattak rá a tanulmány szerzői. – Ám a lehetőségekhez mérten bebizonyítottuk, hogy az itt látható kőtárgy valószínűleg az.
Hozzátették: nem tudják, hogy Fouquet vajon miért festett kézi baltát a képre. Azt is lehetségesnek tartják, hogy a kézi fejszét vallási, királyi vagy tudós körökben szent tárgynak tekintették.
Talán ez az egyediség lehetett az oka annak, hogy rákerült a festményre.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, ezzel a felfedezéssel a művészet és a régészet világa összefonódik, és a jövőbeni kutatások még jobban megvilágíthatják a Melun Diptichonban szereplő acheulei köveket övező rejtélyeket.