Mária Terézia tizenhat gyermeke közül a tizenötödiknek baljós előjelek árnyékában kezdődött az élete: 1755. november 2-án, halottak napján és egy nappal a pusztító lisszaboni földrengés után jött napvilágra, ráadásul keresztszülei is portugálok voltak. Formális nevelésben alig részesült, szórakozni vágyó és a cicomát módfelett kedvelő kislány volt, mindezt azonban feledtette kedvessége és szépsége.
Anyja kulcsszerepet szánt neki hatalmi játszmáiban, az osztrák-francia kibékülés betetőzéseként nyélbe ütötte, hogy lánya a nála egy évvel idősebb trónörökös, Berry herceg, a későbbi XVI. Lajos felesége legyen.
A tizennégy és fél éves kis princesz 1770. május 16-án világra szóló ünnepségek közepette ment férjhez a tizenhat éves dauphinhez. Az előjelek kísértetiesen ismétlődtek: az esküvőt követő népünnepélyen a mai Concorde téren a tűzijáték rakétái a tömegben robbantak, a pánikban száznál többen vesztették életüket. Az áldozatokat a Sainte-Madeleine temetőben hantolták el - ugyanott, ahová negyedszázaddal később a lefejezett királyné tetemét is behányták egy tömegsírba.
Marie Antoinette férje bátortalan, határozatlan és magának való ember volt. A világon három dolgot szeretett: enni-inni, fúrni-faragni és vadászni, és két dologtól irtózott: a macskáktól és a nőkkel való intim kapcsolatoktól.
Egyiktől sem menekülhetett: amikor egyszer dolgát elvégzendő a hordozható illemhelyre telepedett, nem vette észre, hogy abban már egy macska bújt el, s az elzártságából foggal-körömmel menekülni igyekezett. Feleségét sem sűrűn látogatta, a magány évei alatt Marie Antoinette a szórakozásban próbált feledést keresni. Késő éjszakáig táncolt, kártyázott arisztokrata barátnőinél, mígnem férje megelégelte a dolgot, és bezáratta a palota kapuit, így hajnalig kellett hintójában dideregnie.
Egykori népszerűsége gyorsan megkopott. Az egyre aggasztóbb hírek hallatán végül Mária Terézia inkognitóban Párizsba küldte fiát, a későbbi kalapos király II. Józsefet, aki rábeszélte sógorát egy férfiaknál szokásos apró műtétre. Az operáció után a jég megtört, és hét évi házasság után Marie Antoinette-nek előbb lánya, majd újabb hét év múlva fia született.
Terhessége idején a lojális francia dámák állapotához illeszkedő divatot is kreáltak.
1774-ben meghalt XV. Lajos, az új király megkoronázására Reimsben került sor. Párizsban éppen éhínség dúlt, a hagyomány szerint ekkor hagyták volna el a királynévá lett Marie Antoinette száját a hírhedt szavak: „Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot!" A valóságban persze nem mondott ilyet, sőt részvéttel szemlélte a nép helyzetét.
Politikával egyébként sem foglalkozott, részben mert nem értett hozzá, részben mert nem is érdekelte.
Érdekelte viszont a divat, a kártya, a pazarlás. Soha előtte és valószínűleg utána sem költött királyné annyit ruhára, becsvágya volt, hogy a legelegánsabb francia nőként csodálják, amit ugyan nem ért el, de kiérdemelte a Franciaország legszebben lépkedő asszonya címet. Szenvedélyesen és csillagászati összegekben kártyázott, ezért ragadt rá a Madame Déficit gúnynév. Ékszerek iránti vonzódása miatt robbant ki a híres nyaklánc-pör, amelyben ugyan ártatlan volt, de az eljárás a végső döfést jelentette a dinasztia számára.
Marie Antoinette a forradalom kitörésekor már a leggyűlöltebb asszony volt Franciaországban, akit csak úgy emlegettek: l'autre chienne (másik kutya - az autrichienne, osztrák helyett), avagy la putaine d'Autriche, az osztrák szajha.
1789-ben a Bastille lerombolása után (e napról XVI. Lajos csak azt jegyezte fel naplójában - rien, azaz semmi, mert nem ejtett zsákmányt a vadászaton) a királyi családnak Versailles-ból Párizsba kellett költöznie. 1791 júniusában megpróbáltak megszökni, de elfogták és visszavitték őket Párizsba.
Történészek szerint kudarc oka az volt, hogy a nagyétkű királynak hiába rendeztek be külön útikonyhát a hintóban, megállt ebédelni, és közben a határokra elért a szökés híre.
A kalandban Marie Antoinette haja teljesen megőszült, az iránta való gyűlölet még jobban erősödött. A királyné továbbra is a külföldi segítségben reménykedett, azzal is megvádolták, hogy kiadta a francia haditerveket.
A háború kitörése után, 1792 augusztusában férjével együtt a Temple börtönébe zárták, fiát elvették tőle. „XVII. Lajos" sorsa máig nem tisztázott, valószínűleg a börtönben őt is meggyilkolták.
A Konvent 1792 szeptemberében eltörölte a monarchiát, „Louis Capet polgárt" 1793 januárjában halálra ítélték és kivégezték. Sorsát „Capet özvegy" sem kerülhette el: augusztusban a Concierge fogházba vitték, ahol igen kegyetlenül bántak vele. Ő méltósággal viselte a megpróbáltatásokat, és azt is, amikor októberben a jakobinusok követelésére bíróság elé állították, és halálra ítélték. A 39 éves asszony 1794. október 16-án, déli negyed egykor hajtotta fejét a Concorde téren a „nemzeti borotva", a nyaktiló alá.
A kivégzés után még Hébert, a radikális jakobinusok vezetője is kénytelen volt elismerni, hogy „egyébként a szajha mindvégig bátran, szemtelenül viselkedett."
„Az osztrák asszonyt" jeltelen tömegsírba temették, így a Bourbon-restauráció után fel sem tudták kutatni tetemét, csak egy félig elrohadt harisnyakötőből vélték azonosítani. Tragikus élete számtalan regény és film témája volt, 1938-ban Norma Shearer főszereplésével készült róla pazar film Amerikában, Sofia Coppola Kirsten Dunst főszereplésével forgatott róla filmdrámát. Életrajzai közül Stefan Zweigé a leghíresebb, a nyaklánc-pörrel Szerb Antal foglalkozott.
(MTVA Sajtóarchívum)