Leleplezték a cowboyok afrikai gyökereit

Bill Pickett legendás afro-amerikai cowboy és rodeo előadó volt, akinek a „bulldogging” technikáját tulajdonítják

A korai cowboyokról alkotott képünk mélyreható történelmi fordulat előtt áll, mivel az ősi tehéncsontokból származó DNS egy rejtett történetet tár fel. Ha felidézzük a képüket, talán az amerikai nyugat vadregényes tájai jutnak eszünkbe. A 400 éves tehéncsontokból kinyert DNS elemzése azonban átformálhatja ezt képünket. Meglepő módon ezek az úttörő cowboyok Mexikóban és a Karib-térségben éltek. A legtöbbjük valószínűleg afrikai rabszolga volt és kifejezetten olyan afrikai közösségekből hurcolták oda őket, ahol a marhapásztorkodásnak komoly múltja volt.

Szarvasmarha a változó világban

A történészek általában azt feltételezik, hogy az első szarvasmarhák Kolumbusz Kristóf második útja során, 1493-ban érkeztek Amerikába.

Az 1500-as évek elején, a későbbi spanyolországi expedíciók során még több szarvasmarha – főként fekete andalúziai fajták és piebald berenda szarvasmarhák – érkeztek,

és a szakemberek úgy vélték, hogy az ezt követő hatalmas csordák ebből a kis, nagyjából 500 tehénből álló „alapító" populációból származtak. Legalábbis a korábbi történet szerint.

Számos fontos részlet azonban elveszett a történelem homályában. Az amerikai szarvasmarhák valódi történetének megértése érdekében Nicolas Delsol, a Floridai Természettudományi Múzeum régész-zoológusa aprólékosan átvizsgálta a múzeumi gyűjteményeket Hispaniola és Mexikó érintkezés utáni lelőhelyeiről származó szarvasmarhacsontok után kutatva. És amit talált, az megdöbbentette.

A posztkolumbiai szarvasmarha elterjedése Amerikában Forrás: Scientific Reports

Ősi DNS-t használva kimutatta, hogy az afrikai szarvasmarhákat valószínűleg több mint egy évszázaddal azelőtt hozták Amerikába, mint hogy az írásos feljegyzések dokumentálták volna érkezésüket.

Míg az európai gyarmatosítás korai korszakából származó tehéncsontok többsége az európai fajtáknak felelt meg, találtak egy csontot a mai Mexikóváros szívében, ami olyan genetikai jegyet hordozott, amely kizárólag afrikai szarvasmarhafajtákhoz tartozott. Ez a csont az 1600-as évek elejéből származik, tehát több mint egy évszázaddal azelőtti, hogy a történelmi feljegyzések megemlítették volna az afrikai szarvasmarhák behozatalát.

A tudósok szerint a Karib-térség és Mexikó gyarmatosítói talán azért hoztak be ilyen fajtákat, hogy megpróbálják a csordákat ezeknek a régióknak a trópusi viszonyaihoz „igazítani".

A forró, nedves éghajlathoz jobban alkalmazkodó szarvasmarhák ugyanis kulcsfontosságúak lehettek a fenntartható állományok kialakításához.

Az afrikai kapcsolat

Az afrikai szarvasmarhák érkezése jelentős változással járt. Az európai érkezésük előtt az őslakosok nem rendelkeztek semmiféle tapasztalattal az olyan nagy háziasított állatokkal, mint a tehén, a sertés vagy a juh, amelyek később a gyarmati korszak étrendjének alappilléreivé váltak.

Ahogy a spanyol és portugál szarvasmarha-állományok elkezdtek gyarapodni az Újvilágban, a farmereknek olyan szakképzett munkaerőre volt szükségük, akik értettek a trópusi környezetben történő szarvasmarhatenyésztés fortélyaihoz.

Itt léptek be a képbe az afrikai farmerek, vagy jobban mondva, ide kényszerültek.

Bill Pickett legendás afro-amerikai cowboy és rodeo előadó volt, akinek a „bulldogging” technikáját tulajdonítják Forrás: Public Domain

A gyarmati szarvasmarha lehetséges afrikai eredetének kérdése óriási történelmi jelentőséggel bír és mély társadalmi és kulturális következményekkel jár

– írták a kutatók tanulmányukban, amit a ZME Science online tudományos portál idéz. – Különösen, ha figyelembe vesszük az afrikai munkások központi szerepét a gyarmati Amerika kialakításában.

Hozzátették: miközben az európai gyarmatosítók birtokolták a gazdasági és politikai hatalom nagy részét, a főként bennszülött és afrikai kényszermunkásokból álló munkaerőre támaszkodtak, hogy gyarapítsák vagyonukat a városi és vidéki régiókban Mexikótól Peruig.

Legalább egy tehenet közvetlenül a régióból importáltak

A történelmi feljegyzésekből kiderül, hogy az 1600-as évek elején a rabszolgakereskedők kifejezetten a marhapásztorkodásban jártas afrikai csoportokat, például a mai kameruni fulániakat célozták meg. A Scientific Reports folyóiratban publikált tanulmány most arra utal, hogy ugyanebben az időszakban legalább egy tehenet közvetlenül a régióból importáltak. Ez a kutatók szerint arra utalhat, hogy

a pásztorok és szarvasmarháik „csomagban" érkezhettek.

A modern amerikai szarvasmarhák európai és afrikai fajták keverékéből származnak. Ez a kutatás azonban meggyőző bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az amerikai szarvasmarha-tenyésztés korai időszakában egy erősen afrikai genetikai marker jelent meg, sokkal korábban, mint gondolták.
Ám a megállapítások egy jellegzetesen amerikai figura – a cowboy – felülvizsgálatát is igénylik. A rabszolgasorba taszított afrikaiakról egykor úgy gondolták, hogy csupán a szarvasmarha-tenyésztés „erejét" képviselték.

Az ősi DNS segítségével kimutatták, hogy az afrikai szarvasmarhákat valószínűleg több mint egy évszázaddal azelőtt vitték be Amerikába, mint ahogy az írásos feljegyzések dokumentálják az érkezésüket Forrás: Jeff Gage/Florida Museum

Az olyan kulcsfontosságú újítások, mint a lasszó használata és a marhák lóháton való terelése azonban pont akkor jelent meg, amikor a cowboyok többsége fekete bőrű volt, ami hangsúlyozza fontos hozzájárulásukat az amerikai marhatenyésztéshez.

A 19. század közepére például Texasban a cowboyok többségét az afroamerikaiak képviselték.

Az új tanulmány szerint a legkorábbi mexikói farmerek szinte mind afrikai származásúak voltak. A szakemberek azt is tudják, hogy ezek az emberek olyan pásztortársadalmakat alkottak, amelyekben a szarvasmarhákkal egyfajta szimbiózisban éltek. Mindkét bizonyíték révén arra következtettek, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a spanyolok ugyanabból a régióból vitték a szarvasmarhákat, mint az általuk rabszolgasorba taszított emberek.