Kutatók egy csoportja azonosította a leggyorsabb ismert, galaxisunkon kívülről érkező rádióimpulzusokat. A Nature Astronomy című folyóiratban közzétett eredmények segíthetnek a kutatóknak felfedezni, honnan származnak ezek a rejtélyes jelenségek.
A gyors rádiókitörések (FRB-k) rendkívül rövid, nagy energiájú elektromágneses sugárzási impulzusok, amelyek általában a galaxisunkon kívülről származnak. A legtöbbjük egy ezredmásodperc és három másodperc között tart, és ezalatt annyi energiát bocsátanak ki, amennyit a Nap egy nap leforgása alatt kibocsát.
Az első FRB-t 2007-ben észlelték, és azóta több száz másikat azonosítottak még. A csillagászok nem teljesen biztosak abban, hogy mi okozza ezt a fajta jelenséget. Vannak bizonyítékok arra, hogy a rádióimpulzusok egy része magnetárokból származik. A magnetárok olyan sűrű neutroncsillagok, amelyek mágneses mezeje rendkívül erős. Más kutatók szerint az FRB-ket összeolvadó neutroncsillagok, energikus szupernóvák, gammakitörések okozhatják, sőt az sem kizárható, hogy a jeleket idegen civilizációk küldik.
A csillagászok azonban már régóta gyanították, hogy létezhetnek még rövidebb, gyorsabb rádiójelek, amelyeket mostanáig nem tudtak észlelni.
A csoportos találkozóink során gyakran beszéltünk erről. Véletlenül találtam rá, hogy van egy nyilvános adathalmaz, amelyet felhasználhatunk ehhez
- mondta Mark Snelders, az Amszterdami Egyetem csillagásza és a tanulmány első szerzője.
A nyugat-virginiai Green Bank Teleszkóp 30 perces rádióadatait elemezve Snelders és szerzőtársai
nyolc ultragyors FRB-t fedeztek fel, amelyek egy 3 milliárd fényévre lévő forrásból származnak.
Minden egyes energikus impulzus mindössze 10 milliomod másodpercig vagy annál rövidebb ideig tartott - ez a valaha észlelt leggyorsabb kitörés.
Most, hogy a tudósok bizonyítani tudják, hogy ezek az ultragyors FRB-k léteznek, továbbiak után kutathatnak. Sajnos, ezeket a rádiójeleket nehéz lehet megtalálni ezzel a módszerrel. A nyolc impulzus kiszúrásához a kutatóknak a teleszkóp rádiós alapú felvételeinek minden egyes másodpercét félmillió képkockára kellett bontaniuk. Sok más rádióteleszkóp adatfájljai pedig egyszerűen nem elég részletesek ahhoz, hogy ilyen apró darabokra szeleteljék őket.