A varázsigék könyve természetfeletti utasbiztosítást jelentett

A múmia mellett felfedezték a halottak könyvét is

Az ásatásokat végző régészek felfedeztek egy 3500 éves, ókori egyiptomi „halottas könyvet", amely tele van varázsigékkel és varázslatokkal, amelyek az elhunytakat vezették át hitük szerint a túlvilági életbe. A 15 méter hosszú tekercset az Egyiptom középső részén található Tuna al-Gebel temetőben tárták fel.

Az ilyen tekercsek a temetkezések gyakori elemei voltak az ókori Egyiptomban.

A könyvekben rejlő varázsigéik egyfajta természetfeletti „utasbiztosítást" jelentettek

– mondta Sara Cole, a J. Paul Getty Múzeum régiségek osztályának segédkurátora a The New York Timesnak nyilatkozva, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.

A „Halottak könyvének" említése a Tuna al-Gebelben talált tekercs korai vizsgálata során derült ki. De nem ez volt az egyetlen kincs, amelyet a helyszínen találtak, és amelyet az Új Királyság idején hoztak létre, Krisztus előtt körülbelül 1550 és 1070 között.

A régészek olyan múmiákat fedeztek fel, amelyekről azt feltételezik, hogy magas rangú tisztviselőkhöz tartoztak; ezek közül néhány még mindig jó állapotban maradt a díszes kőszarkofágokban. Ide tartozik Ta-de-Isa, egy főpap lányának múmiája is.

A lelet során ritka, alabástromból készült fedeles edények is felszínre kerültek, amelyekben a mummifikáció során spirituálisan fontos szerveket tároltak, valamint a közlemény szerint több ezer amulettet.

A múmia mellett felfedezték a halottak könyvét is Forrás: Egyptian Ministry of Tourism and Antiquities

A szakemberek szerint a „Halottak könyve" egy példányának felfedezése azonban nem számít olyan ritkának.

Nagyon ritka azonban, hogy abban a sírban találjuk meg, ahová az adott személyt eltemették

– mutatott rá Foy Scalf, a Chicagói Egyetem egyiptológusa. – A tekercsről nem sok információ került nyilvánosságra, és további vizsgálatok nélkül egyelőre nehéz megmondani, hogy mennyire lehetett fontos.

Lara Weiss, a „Halottak könyvének" szakértője, a németországi Roemer és Pelizaeus Múzeum vezérigazgatója szerint „ha ilyen hosszú és jól megőrzött dokumentumról van szó, akkor az mindenképpen nagyszerű és érdekes lelet".

A túlvilágra vezető utat akkoriban meglehetősen nehéznek tartották, és az útmutatásnak – amelyet az elhunyttal együtt helyeztek el a sírban – az volt a célja, hogy segítse a szellemet odatalálni.

Ezek meglehetősen drága portékák voltak, mivel a tekercsbe bele kellett írni a nevet, hogy „működjön". Néhányat sablonból írtak, hogy az elhunyt nevét mindig egy üres helyre lehessen beírni. A leggazdagabbak azonban kiválaszthatták, hogy milyen varázsigéket szeretnének ott látni, így ezek a tekercsek egyedivé váltak.