Egy San Franciscó-i székhelyű biotechnológiai startup, a Loyal most egy olyan kísérleti készítmény kifejlesztésén dolgozik, amelynek
célja, hogy meghosszabbítsa a nagytestű kutyafajták élettartamát és javítsa az életminőségüket.
A vállalat gyógyszerének nemrégiben a gyógyszerfelügyelet, az FDA is bizalmat szavazott, miszerint az „ésszerű elvárásokkal rendelkezik a hatékonyságra vonatkozóan". Ez persze nem azt jelenti, hogy az FDA szerint a gyógyszer működik, hanem hogy az előzetes adatok alapján elindulhat a készítmény szélesebb körű vizsgálata.
A Loyal három-hat havonta történő beadásra tervezett készítménye az úgynevezett IGF-1 hormont célozza, amely a növekedéshez, az anyagcseréhez és végső soron a kutyák méretéhez kapcsolódik.
Hatása azonban nem korlátozódik a kutyákra: módosítása kisebb organizmusokban, például férgekben és legyekben is élethosszabbító hatást mutatott ki, de a kutatók szerint az emberi fejlődésben is kritikusan fontos lehet.
A humán növekedési hormon (HGH) mellett az IGF-1 elengedhetetlen ahhoz, hogy egy gyermek megfeleljen a növekedési „mérföldköveknek" és normális magasságot érjen el. Az egyensúly azonban kényes; embereknél mind a túl magas, mind az alacsony szintek növelhetik a halálozási kockázatot.
Egyes kutyafajtáknál az IGF-1 koncentrációja nincs egyensúlyban: a csivaváktól a masztiffokig a kutyák mérete jobban különbözik egymástól, mint bármely más emlősfaj a Földön. Mindez az IGF1 gén mutációjának köszönhető, amelyet a tudósok több mint tizenöt évvel ezelőtt jeleztek először.
A kutyákat valamikor az elmúlt harmincezer évben háziasították
– mutattak rá a tudósok a ZME Science online tudományos portálnak. – A jelenlegi szélsőséges méretkülönbségek azonban csak a közelmúltban (körülbelül az elmúlt kétszáz évben) jelentek meg annak eredményeként, hogy az ember egyre inkább részt vett az új fajták létrehozásában.
Hozzátették: ez magyarázza, hogy ma élő, legnagyobb fajták akár negyvenszer nagyobbak a legkisebbeknél. A túlzott szelektív tenyésztés azonban sok fajtánál sok bajt okozott.
A fajtatiszta ebek genetikai sokféleségének hiánya növelheti az olyan örökletes betegségek kockázatát, mint a rák és a vakság.
A nagyon nagytestű fajták, például a dán dogok és az angol masztiffok várható élettartama ma már csak hét-nyolc év körül van. Összehasonlításképpen: egy átlagos kutya tíz-tizenhárom évig él.
A WIRED szerint a Loyal korai tanulmányai ígéretesek: a százharminc kutyával végzett kísérletek az IGF-1 szintjének csökkenését mutatták ki jelentős mellékhatások nélkül, két esetben kisebb emésztési zavaroktól eltekintve.
Most, hogy az FDA zöld utat adott, a következő lépés a gyógyszer szélesebb körű tesztelése lehet, amire néhány éven belül sor kerülhet.
Az itt elért siker a készítmény feltételes jóváhagyásához vezethet, ami jelentős lépés a piaci forgalmazás felé. Ezzel párhuzamosan a Loyal alternatív gyógyszerformákat is fejleszt, miközben kutatásait kiterjeszti mindenféle méretű kutyára.
Mégis, mint minden kísérleti tudomány esetében, az óvatosság továbbra is elsődleges fontosságú. Bár az IGF-1 ismert tényezője a kutyák méretének és élettartamának, kizárólagos hatását még nem sikerült véglegesen bizonyítani.
Egy másik gén, az ERBB4 szintén szerepet játszik a kutyák hosszú élettartamában, ami a genetikai tényezők összetett kölcsönhatására utal.
A szakemberek szerint azt is érdemes megjegyezni, hogy mivel ennek a készítménynek a célja a hosszú élettartam növelése, ezért a kezelés hatékonyságának felmérése hosszú időt vehet igénybe.