Ez az első genom, amelyet a gyapjas orrszarvúakkal kapcsolatban sikerült visszanyerni Európában; a fajra vonatkozó minden korábbi genomikai adat szibériai állatokból származik. A szakemberek szerint
mindez talán adhat némi támpontot az orrszarvúcsordák közötti regionális különbségekről,
de arra is utal, hogy a megkövesedett ürülék, vagyis a koprolitok értékes tudományos forrást jelenthetnek.
Az itt előállított, úgynevezett mitogenom-összeállítások az európai gyapjas orrszarvúak első mitogenomikai adatai, így fontos forrást jelentenek ennek az ikonikus pleisztocén megafauna fajnak a filogeográfiájának megoldásához
– írják a kutatók a Biology Letters tudományos szaklapban publikált tanulmányukban. – Az a tény, hogy ezeket viszonylag könnyen, egy másik faj koprolitjából nyertük ki (azaz nem volt szükség közvetlenül a gyapjas orrszarvúhoz kapcsolódó maradványokra), az a genomikai adatok sokféle anyagból való kinyerésének értékét hangsúlyozza.
Hozzátették: a koprolitok egyfajta történelmi aranybányának bizonyulnak. A konzervált ürülékből kideríthetik, hogy mit ettek az emberek és állatok a múltban, de azt is megvizsgálhatják, milyen parazitákkal fertőződtek meg, de segítségükkel még az emberi bélrendszer mikrobiomjának változásait is tanulmányozhatják.
A németországi Konstanzi Egyetem molekuláris biológusa, Peter Andreas Seeber vezette kutatócsoport két megkövesedett hiéna ürüléket vizsgált a középső paleolitikumból, vagyis a körülbelül 300 ezer és 30 ezer évvel ezelőtti időszakból; a mai Németország területéről.
Ezeket a koprolitokat már rég kiásták, és múzeumi gyűjteményekben porosodtak
– magyarázták a tudósok a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Sajnos a múzeumi gyűjteményekben található koprolitok a bolygónk biológiai történetének tanulmányozásában figyelmen kívül hagyott és alulhasznosított erőforrásnak számítanak.
Seeber és kollégái egy speciális eszközzel nyertek ki anyagot a belsejéből, majd előkészítették a DNS-t a leolvasáshoz, az eredményeket végül lefuttatták egy DNS-szekvenáló rendszeren.
És bár a DNS lebomlott, a kutatóknak mégis sikerült mind a barlangi hiéna, mind a gyapjas orrszarvú genetikai anyagát visszanyerni és összehasonlítani más, modern és ősi genomokkal.
Az orrszarvú DNS-ét így csak egyetlen mintából nyerték, az azonban mégis képes volt valami „újat mondani" a fajról és annak diverzifikációjáról.
Ez alapján úgy tűnik, hogy elég nagy különbség volt a hiénák táplálékául szolgáló európai orrszarvú és a szibériai orrszarvúak között, tehát a két csoport már jó ideje, valamikor 2,5 millió és 150 ezer évvel ezelőtt kezdett el különválni.
Ami viszont homlokegyenesen ellentmond annak a hipotézisnek, miszerint ezek az orrszarvúak a késő pleisztocén során ismételten elterjedtek Nyugat-Európában.