A Zaglossus attenboroughi, egy hosszú ormányos hangyászsün, akit a brit természettudós, David Attenborough után neveztek el, és utoljára 1961-ben látták. A hangyászsünök éjszakai állatok és nagyon félénkek, ezért nehéz rájuk találni a legjobb időkben, és az Attenborough hosszú ormányos hangyászsünt sosem dokumentálták Indonézia Pápua régiójának rendkívül távoli Küklopsz-hegységén kívül.
James Kempton, az Oxfordi Egyetem biológusa, az expedíció vezetője azt mondja, ők az utolsó maradványai egy ősi állati vonalnak.
Azért olyan eltérő más emlősöktől, mert a kloákások tagja. A kloákások egy tojásrakó csoport, mely elkülönült az emlős életfa többi részétől körülbelül 200 millió évvel ezelőtt.
A brit tudósokból és szakértőkből álló csapat 80 kameracsapdát használt és az Indonéziában töltött 4 hét utolsó napján fedezték fel a hangyászsünt: az utazás utolsó memóriakártyája az, hogy megjelenik az állat. Csak néhány másodperc fekete és fehér filmfelvétel mutatja egy kissé esetlen állatot, ahogy keresztülbaktat a bozótban.
A csapat a helyi közösség vezetésére támaszkodott, amely segített nekik navigálni a nehéz terepen és megengedte, hogy belépjenek a megszentelt területekre.
A csapat talált egy mézevő madárfajt is, melyet 2008 óta nem dokumentáltak, és egy rakás földalatti fajt, ami új a tudomány számára. Vak pókokat, vak kaszáspókot és egy ostor skorpiót is dokumentáltak egy korábban fel nem fedezett barlangrendszerben, ami csak akkor tártak fel, amikor egy csapattag keresztülesett egy mohával fedett bejáraton.
A több szokatlan felfedezés közt volt egy új, falakó garnéla. A csapatot egészen megdöbbentett a garnéla felfedezése az erdő közepén.
Úgy vélik, hogy a régió nagy esőzése létrehozott egy elég nedves környezetet a garnélák számára, hogy a szárazföldön éljenek.
(Forrás: https://phys.org/)