Egy most napvilágot látott tanulmány szerint
a probléma egyik fő okozója egy műanyagfajta, a biszfenol A (rövidítve BPA) lehet.
A BPA számos műanyagban, többek között az élelmiszerek, italok csomagolóanyagában is megtalálható. A BPA-t korábbi kutatások már összefüggésbe hozták hormonális zavarokkal, mellrákkal, valamint meddőséggel, most azonban úgy tűnik, ezekhez az egészségügyi problémákhoz csatlakozik még az autizmus és az ADHD kockázatának növekedése is.
Az új tanulmányban az amerikai Rowan Egyetem és Rutgers Egyetem kutatói három gyerekcsoportot vizsgáltak; közülük 66-an autisták voltak, 46-an ADHD-val küzdöttek, 37 pedig neurotipikus (vagyis átlagos) gyermek volt.
A kutatás megállapította, hogy az autista és az ADHD-s gyerekek szervezetéből a BPA és egy másik hasonló vegyület, a dietil-hexil-ftalát (DEHP) nem tudott olyan hatékonysággal kiürülni, mint a neurotipikus gyerekekéből, és emiatt tovább ki voltak téve az említett vegyületek toxikus hatásainak.
A különbség főként a BPA esetében volt látványos; az ASD-s gyerekeknél 11 százalékkal, az ADHD-val érintetteknél 17 százalékkal romlott a vegyület eltávolításának hatékonysága.
A kutatók úgy vélik, hogy egyes csoportoknál léteznek olyan génmutációk, amelyek rontják a szervezet azon képességét, hogy eltávolítsa a BPA-t, így a toxikus anyag megmarad és felhalmozódik a szervezetben. Hosszú távú jelenléte potenciálisan károsíthatja az idegsejtek egészséges fejlődését és működését.
A tudomány jelen állása szerint a figyelemzavart és az autizmust a genetikai és környezeti tényezők együttesen okozzák, és a most publikált cikk is ezt az elméletet erősíti. Ugyanakkor az is igaz, hogy a probléma igen komplex, és további kutatások szükségesek a teljes igazság feltárásához. A kutatók azt is ki akarják deríteni, hogy az említett rendellenességek már magzati korban megjelennek, vagy későbbi életszakaszban alakulnak ki.
A teljes publikáció a PLOS ONE tudományos folyóiratban olvasható.