A Római Birodalom vitathatatlanul a leglenyűgözőbb ókori civilizáció volt; talán azt is kijelenthetjük, hogy minden idők leglenyűgözőbb civilizációjaként tartjuk számon. Nemcsak hatalmas területre terjedt ki, de annyi újítást hozott a világba, hogy még felsorolni is nehéz.
A Római Birodalom bukása vezetett ahhoz, amit ma „sötét középkornak" nevezünk, és ez sok mindent elmond, amit érdemes tudni róla.
A Krisztus utáni 3. századra az itáliai Római Birodalomról úgy gondolták, hogy általános hanyatlásnak indult. Az „Interamna Lirenas" azonban ellentmond ennek az elméletnek. A terület kezdetben nem tűnt ígéretesnek az ásatások szempontjából; a felszínen nem volt nyoma épületeknek, a szakemberek csak törött cserépdarabokat találtak. Valójában annyira valószínűtlennek tűnt, hogy bármi érdekeset is rejtsen, hogy akarta korábban feltárni.
Martin Millett professzor és én egy olyan ígéretes lelőhellyel kezdtünk még 2010-ben, amelyet még soha senki nem próbált meg feltárni; ez nagyon ritka Olaszországban
– mondta Dr. Alessandro Launaro, a tanulmány szerzője és a Cambridge-i Klasszikus Tanszék Interamna Lirenas projektjének vezetője a ZME Science online tudományos portálnak. – Úgy tűnt, hogy ez egy klasszikus isten háta mögötti település, de amit felfedeztünk, az távolról sem hasonlított erre: egy virágzó várost találtunk, amely kilencszáz éven át alkalmazkodott minden kihíváshoz.
Az első szokatlan nyomokat a kerámia adta. Az elemzések ugyanis arra utaltak, hogy a város hanyatlása körülbelül háromszáz évvel később kezdődött, mint azt korábban vélték. A tudósok ezután részletesebben megvizsgálták a lelőhelyet egy Ground Penetrating Radar talajradarnak nevezett technikával. Az ilyen típusú eszközök elektromágneses hullámokat használnak a föld alatti régészeti struktúrák felderítésére.
A szakemberek végül egy folyami kikötőre, egy lenyűgöző színházra, bonyolult fürdőkomplexumokra és több száz sűrűn beépített házra utaló nyomokat találtak a felmérés során.
A mintegy 45 méterszerszer 26 méteres alapterületű színházat tetővel fedték, ami már önmagában is érdekes. Ráadásul a mérete is tekintélyes. A kutatók szerint elég nagy lehetett ahhoz, hogy ezerötszáz embernek adjon helyet egy mindössze kétezer fős városban. Ez nem pont úgy hangzik, mintha egy bajba jutott városról beszélnénk.
Az, hogy ebben a városban egy fedett színházat emeltek, ráadásul egy ilyen kifinomult épületet, nem illik egy hanyatlóban lévő település képéhez
– mutatott rá Alessandro Launaro a most publikált könyvben. – Ez a színház egy fontos státuszszimbólum lehetett, ami a város gazdagságát, hatalmát és ambícióit mutatta.
Hozzátette: a színház több generáción átívelő javításokon is átesett, tehát nem volt lepusztult. Aztán ott van a fürdő. A város három impozáns fürdőkomplexummal büszkélkedhetett, amelyek közül a legnagyobb körülbelül 2400 négyzetméteres volt, ami majdnem egy fél futballpálya nagyságának felelt meg.
Ebben a fürdőkomplexumban egy méretes úszómedence is helyet kapott, amelyet oszlopcsarnok vett körül.
Az itt talált feliratokból ítélve ezeket a komplexumokat a város a római társadalmának tehetős tagjai támogatták. Ez arra utal, hogy a város a 3. században korántsem volt hanyatlóban, hanem továbbra is jelentős polgári központként létezett.
Launaro és a helyszínen dolgozó régészek azonban nem hisznek abban, hogy ez a város különleges lett volna. Úgy gondolják, nagyon is átlagos lehetett. És ha ez így van, akkor
rengeteg más, ehhez hasonló római település is létezhetett és a Római Birodalom bukása egészen másképp alakulhatott, mint ahogyan azt a tudósok korábban gondolták.
A tudósok úgy gondolják, hogy sok más, eddig átlagosnak vélt római város ugyanilyen ellenálló lehetett.