"Összefüggést találtunk a tágabb értelemben vett macskatartás és a skizofréniával kapcsolatos rendellenességek kialakulásának megnövekedett esélye között" – mutatta be új munkájának eredményeit John McGrath pszichiáter, a Queensland Centre for Mental Health Research kutatóintézet szakembere.
Egy 1995-ös tanulmányban már utaltak arra, hogy a macskákban gyakran előforduló parazita, a Toxoplasma gondii mentális rendellenességeket okozhat embereknél, ezek egyike a skizofrénia esélyének növekedése. Különösen a gyerekkori macskatartás bizonyult kockázatosnak a betegség kialakulása szempontjából. A korábbi kutatások eredményei ugyanakkor nem voltak meggyőzőek, így az elmélet továbbra is vita tárgyát képezte.
McGrath és kutatótársai ezért úgy gondolták, alaposabban megvizsgálják a kérdést és megpróbálnak egyértelmű konklúziókat levonni.
A T. gondii többnyire ártalmatlan parazita, amely a nem megfelelően átsütött hússal vagy szennyezett vízzel terjedhet.
A fertőzött macska harapása vagy ürüléke szintén fontos szerepet játszhat az élősködő terjesztésében. Becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 40 millió ember lehet fertőzött, általában tünetmentesen. A kutatók az utóbbi években azonban számos olyan rendellenességet azonosítottak, amely erre a parazitafertőzésre vezethető vissza.
A T. gondii a testünkbe kerülve bejuthat a központi idegrendszerbe, és befolyásolhatja az ingerületátvivő anyagokat, vagyis a neurotranszmittereket.
A parazita személyiségváltozást okozhat, pszichotikus tünetek alakulhatnak ki, ezek egyike lehet a skizofrénia megjelenése.
A kapcsolat azonban nem bizonyítja, hogy a T. gondii okozza ezeket a változásokat.
Az új kutatás során 17 tanulmányt elemeztek a szakértők és pozitív összefüggést fedeztek fel a tágabb értelemben vett macskatartás és a skizofréniával kapcsolatos rendellenességek fokozott kockázata között.
A kovariánsok figyelembevételével történő kiigazítás után azt találtuk, hogy a macskáknak kitett egyéneknél körülbelül kétszer nagyobb volt a skizofrénia kialakulásának esélye"
- írja a kutatócsoport.
Van néhány fontos dolog, amit szem előtt kell tartani, például az, hogy a 17 tanulmányból 15 eset-kontroll vizsgálat volt. Az ilyen jellegű kutatások nem tudják bizonyítani az ok-okozati összefüggést, és gyakran nem vizsgálnak olyan tényezőket, amelyek hatással lehetnek mind a kitettségre, mind a kimenetelre.
A vizsgált tanulmányok egy része alacsony minőségű volt, amit a szerzők is hangsúlyoznak. Az eredmények nem voltak következetesek az egyes tanulmányok között, de a jobb minőségű publikációk azt sugallták, hogy a kiigazítatlan modellekben szereplő összefüggések olyan tényezőknek tudhatók be, amelyek befolyásolhatták az eredményeket.
Az egyik tanulmány nem talált erős kapcsolatot a 13 éves kor előtti macskatartás és a későbbi skizofrénia kialakulása között, de szignifikáns összefüggést állapított meg, ha a macskatartást egy bizonyos időszakra (9-12 éves kor) szűkítették le. Ez az ellentmondás arra utal, hogy a macskával való érintkezés kritikus időkerete nem egyértelműen meghatározott.
Egy amerikai tanulmány, amelyben 354 pszichológushallgató vett részt, nem talált összefüggést a macskatartás és a skizotípiás pontszámok között. Azonban azok, akiket macskaharapás ért, magasabb pontszámot értek el azokhoz képest, akiket nem.
Egy másik tanulmány, amely mentális zavarokkal rendelkező és nem rendelkező embereket vizsgált, összefüggést fedezett fel a macskaharapás és bizonyos pszichológiai élményeket mérő teszteken elért magasabb pontszámok között. Ezek a kutatások viszont azt sugallják, hogy más kórokozók - például a Pasteurella multocida - lehetnek a felelősek az állapotért.
A kutatók egyetértenek abban, hogy jobb és szélesebb körű vizsgálatokra van szükség, mielőtt határozott megállapításokat tehetnénk.
Összefoglalva, elemzésünk alátámasztja a macskatartás és a skizofréniával kapcsolatos rendellenességek közötti összefüggést. Több magas színvonalú, nagy, reprezentatív mintákon alapuló vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy jobban megértsük a macskatartást, mint a mentális zavarok kockázatmódosító tényezőjét"
- írják a szerzők.
A teljes kutatás a Schizophrenia Bulletin szakfolyóirat legújabb számában olvasható.