A Vezúv kitörése túlhevült tefra és gázok halálos felhőjét lövellte ki harminchárom kilométeres magasságba, amely másodpercenként 1,5 millió tonna olvadt kőzetet, porrá zúzott habkövet és forró hamut repített a levegőbe.
A régészek most egy úgynevezett börtönpékséget találtak a Regio IX ásatási területen a 10-es szigetnél, Pompeji központi részén, amelyet északról a Via di Nola, nyugatról a Via Stabiana, délről pedig a Via dell'Abbondanza határol. A szakemberek szerint itt
rabszolgákat és egy szamarat tartottak, akik a kenyér előállításához szükséges gabonát őrölték. A pékség egy szűk teret jelentett, vasrácsokkal ellátott kis ablakokkal, ami korlátozott fényt engedett be.
A pékséget egy római kori ház ásatásai során fedezték fel, amelyet évezredekkel ezelőtt, a felújítás közepén temethettek be. A házat részekre osztották, az egyik oldalon „kifinomult freskókkal", a másikon pedig egy „kereskedelmi" pékséggel.
A pékség malomkővel burkolt területe körül félköríves mélyedések sorozata található,
amelyek a bazaltpadlóba vágott bevágások – ezek az igásállatok útját követik nyomon.
Az ikonográfiai és irodalmi források, különösen a római Eurysaces sírjából származó domborművek arra utalnak, hogy a malomkövet általában egy szamár és egy rabszolga mozgatta
– mondta Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója a HeritageDaily online tudományos portálnak.
Hozzátette: ez utóbbinak a malomkő tologatása mellett az volt a feladata, hogy biztassa az állatot és felügyelje az őrlési folyamatot, a gabona hozzáadását és a liszt eltávolítását.