2005-ben Svédországban, Varnhemben végzett ásatások során feltárták egy keresztény templom maradványait, egy olyan temető közelében, ami több ezer sírt tartalmazott, melyek a Kr.u.10-12. századból valók. Ebben a tanulmányban a kutatók elvégezték a helyszínről származó egyének fogképződésének klinikai és röntgen vizsgálatát. Összesen 171 egyén több, mint 2.300 fogát analizálták.
A vizsgált felnőttek több, mint 60%-ánál fogszuvasodás jelei voltak, leggyakrabban a gyökér felszínen, míg a fiatalok egyikénél sem volt fogszuvasodás. Más kórtant is megfigyeltek, köztük fogfertőzést és annak jeleit, hogy a fogakat haláluk előtt elvesztették.
Sokuknak olyan súlyos fogszuvasodása volt, ami fogfájást okozott, és a szerzők megjegyzik, hogy a fogkopás néhány esete, ami valószínűleg szándékos módosítás volt, hogy csökkentsék a fájdalmat. Voltak olyan fogkopások, amit valószínűleg az ételdarabok eltávolítására használt fogpiszkáló okozhatott.
A fogszuvasodás gyakorisága ebben a populációban hasonló ahhoz, amit más hasonló korú európai populációnál figyeltek meg, bár a szerzők figyelmeztetnek, hogy úgy tűnik, ezeknek a varnhemi egyének majdnem ¼ -ének fogai elvesztek haláluk előtt, vagy után, és ez valószínűleg ferdíti ezeket az eredményeket.
Például, megfigyelték, hogy ebben a populációban a fogszuvasodás gyakorisága a felnőttek korával csökkentt, ami egy váratlan eredmény, ami valószínűleg azt tükrözi, hogy az idősebb egyéneknél fokozódott a fogvesztés, oly módon, hogy a legromlottabb fogak nem volt jelen.
A svéd viking populációban körülbelül az egyének fele fogszuvasodástól szenvedett.
A vikingek végeztek fogtömést, használtak fogpiszkálót, és más fogászati kezelést, köztük a fogfertőzések kezelésével is próbálkoztak.
Általában, ezek az adatok bepillantást nyújtanak a vikingek életébe, akik fogproblémákkal küzdöttek és időnként próbálták kezelni ezeket, valamint a kezeletlen fogászati problémák patológiáját is mutatja.
(Forrás: https://phys.org/)