A kutatók 2000-ben, több mint 700 méterrel a felszín alatt fedezték fel az Elveszett Várost (Lost City). Ez egy hidrotermális mező, a leghosszabb ideje szivárgó környezet, amelyet az óceánban valaha találtak. Ilyen képződményt korábban még a szakemberek sem láttak. Az oszlopok magassága változó, a legkisebbek gomba méretűek, a legnagyobbak a 60 métert is elérhetik.
A világnak ezen a részén legalább 120 000 éve a felfelé törő köpeny reakcióba lép a tengervízzel, és hidrogént, metánt, valamint más oldott gázokat pumpál ki az óceánba. A mező nyílásainak repedéseiben és hasadékaiban a szénhidrogének - oxigén jelenléte nélkül is - páratlan mikrobaközösségeket táplálnak.
A 40 Celsius-fok hőmérsékletű gázokat okádó kéményekben rengeteg csiga és rákféle él. A nagyobb állatok, mint a garnélarákok, tengeri sünök és angolnák már ritkábbak, de még ezek is jelen vannak.
A felfedezett hidrotermális mezőn szélsőséges környezeti körülmények tapasztalhatók, mégis számos létformának ad otthont, így a szakértők szerint érdemes vizsgálni és védeni. Bár valószínűleg máshol is léteznek ehhez hasonló hidrotermális mezők a világ óceánjaiban, ez az egyetlen, amelyet eddig sikerült megtalálni.
Az Elveszett Város által termelt szénhidrogének a mélytengerfenéken lejátszódó kémiai reakciókból keletkeztek.
Mivel a szénhidrogének az élet építőkövei, nem kizárt, hogy az élet egy ehhez hasonló élőhelyen keletkezett. Az Elveszett Városhoz hasonló hidrotermális mezők a kutatók szerint nem csak bolygónkon, hanem más égitesteken, például az Europán vagy az Enceladuson is jelen lehetnek.
A fekete füstölőnek nevezett víz alatti vulkáni nyílásokkal ellentétben, amelyeket szintén lehetséges első élőhelyként neveztek meg, az Elveszett Város ökoszisztémája nem függ a magma hőjétől. Az Elveszett Város kalcitkamrái ráadásul sokkal nagyobbak, mint a fekete füstölők, ami arra utal, hogy régebb óta működnek.
Az Elveszett Város legmagasabb monolitját a tenger görög istenéről, Poszeidónról nevezték el, és több mint 60 méter magas.
Közvetlenül a toronytól északkeletre egy sziklafal található, ahol rövid ideig tartó kilövelléseket észleltek. A Washingtoni Egyetem kutatói úgy írják le az itteni nyílásokat, hogy "síró" folyadékkal többszöges karbonátos kinövések csoportjait hozzák létre, amelyek úgy nyúlnak kifelé, mint a felfelé fordított kezek ujjai.
Sajnálatos módon nem a tudósok az egyetlenek, akiket ez a szokatlan terep hívogat; 2018-ban a mező környéke a bányászok célpontjává vált. Bár magában a tényleges termálmezőben nincsenek kitermelhető értékes erőforrások, a város környékének elpusztítása nem kívánt következményekkel járhat; a bányászat által kiváltott kibocsátások könnyen elmoshatják a figyelemre méltó élőhelyet.
A fenti veszély miatt egyes szakértők azt követelik, hogy az Elveszett Várost vegyék fel a világörökségi listára. Reményeik szerint a listára kerülés megvédhetné ezt az ősi élőhelyet a biztos pusztulástól.