Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ez az aprócska, a levéllábú rákok osztályába tartozó pajzsosrák rendkívül érdekes faj. Márciusban és áprilisban találkozhatunk vele, májusra már el is tűnnek.
Közeli rokonával, a nyári pajzsosrákkal (Triops cancriformis) együtt már 250-300 millió éve élnek a Földön, gyakorlatilag változatlan formában. Élő fosszíliáknak is szokták őket hívni, ami nem túlzás, hiszen már a dinoszauroszuk korában is léteztek, és már akkor is így néztek ki.
A tavaszi pajzsosrák mérete 2-7 cm, teste szelvényekből épül fel. A fejet és a test egy részét hátpajzs borítja, amely a fej utolsó szelvényéből ered, és nem csatlakozik a test többi szelvényéhez. A toron legalább 40 pár úszó levélláb található, melyek hullámzó mozgásával viszonylag gyorsan tud úszni.
Az apró rákokat időszakos vízállásokban találhatjuk meg, megjelenhetnek legelőkön, réteken, útszéli árkokban. Fennmaradásukhoz az szükséges, hogy még az élőhelyük kiszáradása előtt petét tudjanak rakni.
A szaporodásuk is különleges: egyivarú és kétivarú nemzedékek váltják egymást. A kétivarú nemzedék ivarosan szaporodik, így biztosítja az állományon belüli változatosságot, míg az egyivarú – azaz csak nőstény egyedekből álló – nemzedék szűznemzéssel hozza létre utódait, kemény héjú, úgynevezett tartós petéket rak. A peték fejlődésükhöz igénylik a kiszáradást, sőt akár éveket vagy évtizedeket is kibírnak víz nélkül, és az erős fagy se tesz kárt bennük.
Hiába él már itt több száz millió éve, a vizes élőhelyek fogyatkozása és a vegyszerek élővízbe jutása miatt egyre kevesebb pajzsosrákot látni, és bár nem védett fajok, sérülékenynek mondhatóak.
(Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.knp.hu/)
