A pesti Nemzeti Színházban énekelték először a Szózatot

A Szózat kézirata

Száznyolcvan éve, 1843. május 10-én énekelték először a nyilvánosság előtt, a pesti Nemzeti Színházban Vörösmarty Mihály Szózat című költeményét Egressy Béni megzenésítésében.

A jobb jövő mellett tesz hitet

Vörösmarty 1836-ban született verse a hazafias költészet remekműve. A haza iránti rendületlen hűségre buzdítva idézi meg a magyar történelem dicső és tragikus eseményeit, s a jobb jövő mellett tesz hitet, de felmutatja a nemzeti tragédia lehetőségét is.

A Himnusz mellett második nemzeti imánkká lett költemény az Auróra című irodalmi évkönyv 1837-es kötetében jelent meg, a szerkesztők így ajánlották az olvasók figyelmébe: „...reményljük, nem fog elhangzani figyelem 's hatás nélkül, és ohajtjuk is, hogy a szózat tettet szüljön".

A Szózat rendkívüli hatást gyakorolt a reformkor lázában élő közönségre, hamarosan országszerte ismerték, idézték, szavalták.

Vörösmarty Mihály Barabás Miklós festményén 1836-ban Forrás: Wikimedia Commons/Barabás Miklós

Mondanivalója, költői eszközei mozgósították az embereket, dallamos nyelvezete „olly hangzatos és művészi" volt, hogy már közvetlenül megjelenése után foglalkozni kezdtek megzenésítésével.

Az első dalváltozatot a zeneszerző, író, színész Egressy Béni írta, és 1839 novemberében Erkel Ferenc vezényletével adták elő a Nemzeti Színházban. A „nemzeti szellemű hangokkal" készült művet a közönség elfogadta, s jeles alkalmakkor már énekelte is.

Minden ember legyen ember és magyar

A Nemzeti Színház bérlő-igazgatója, Bartay Endre a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap 1843. január 29-i számában tette közzé Nemzeti színházi jutalmak című felhívását: „Jelen évben 20 arany pályadíjt ajánlok a legjobb népmelodiáért Vörösmarty Mihály koszorús költőnk hallhatatlan 'Szózat'-ára, ének- és zenekarra téve".

A határnapként kitűzött virágvasárnapig 22 (egyes források szerint 20) pályamű érkezett be, a 21 tagú „bíráló választmány" tagjai között volt többek között Erkel Ferenc és Vörösmarty Mihály is.

A testület úgy határozott, hogy a nyilvánosan a 2. számú „Ki mer, nyer" és a 3. számú „Minden ember legyen ember és magyar" mottójú művet adják elő, a két zenemű 1843. május 10-én egy vígjáték két felvonása között csendült fel a Nemzeti Színházban.

A Szózat kézirata Forrás: OSZK/Vörösmarty Mihály

A nézőteret zsúfolásig megtöltő közönségnek az első sehogyan sem tetszett, de a 3. számúnál négy sor után zajos taps tört ki.

Bár utóbb több kritikus fanyalgott, a dallamot értéktelennek, silánynak, a szöveghez méltatlannak minősítve, a közönség egyértelműen eldöntötte a vitát. Mint kiderült, a nagy ünneplésben részesített mű szerzője Egressy Béni volt, aki korábbi szerzeményét dolgozta át.

A korabeli tudósítás szerint Egressy műve „annyiban sokkal jobb, mivel népiesb jellemen alapszik ... és az összetűzdelt népdali reminiscentiáji miatt olly népies szellemű, hogy zajosan ismételtetett".

Érdekesség, hogy a költeményt Erkel Ferenc is megzenésítette, de mivel ő tagja volt a bíráló bizottságnak, a pályázaton nem vehetett részt, az ő Szózatát május 30-án adták elő.

A hatóságok többször megtiltották az előadását

Egressy Szózata hamar nemzeti énekké, „a nemzet béke- és harci dalává" lett. Az ország minden nagyobb városában előadták, az 1843-44-es országgyűlés alkalmából bemutatták a pozsonyi magyar színkörben is.

Hatásáról így írt a Pesti Hírlap: „A szívrázó költemény és melódia hallatára egészen el volt ragadtatva a közönség, elannyira, hogy a végső verseket a hallgatók közül többen együtt kezdték énekelni a színészekkel..."

A Szózat a „magyar Marseillaise-ként" fontos szerepet kapott 1848 forradalmi napjaiban, szavalása, éneklése a szabadságharc bukása után, a Bach-korszakban hazafias tüntetésnek számított, a hatóságok többször meg is tiltották előadását.

A Szózat részlete a simontornyai Egressy-emlékművön Forrás: Wikimedia Commons

Bartay Endre a Szózat után egy évvel, 1844. február 29-én másik nemzeti imánk, Kölcsey Himnuszának megzenésítésére is pályázatot írt ki.

Erre 13 pályamű érkezett, a díjnyertes pedig Erkel Ferenc lett, szerzeménye – jóllehet a Szózathoz hasonlóan ez sem énekelhető könnyen – 1844. július 2-án csendült fel először nyilvánosan a pesti Nemzeti Színházban. Egressy Szózata és Erkel Himnusza együtt terjedtek szélsebesen az országban, nemegyszer a francia Hector Berlioz 1846-ban komponált Rákóczi-indulójával kiegészülve adták elő őket.

E három dal máig a magyar azonosságtudat meghatározó eleme, előadásuk az 1867-es kiegyezés után már nem ütközött hivatalos akadályba.

A Magyar Nemzeti Bank 2018-ban, a Szózat megzenésítésének 175. évfordulóján 20 ezer forint címletű, különlegesen nagy méretű ezüst és 200 forint értékű színesfém emlékérmet bocsátott ki.

(MTVA Sajtóarchívum)