A zömök testalkatú vaddisznók látszatra egészségesnek tűnnek, de a testükben található rengeteg radioaktív cézium miatt már nem vadásszák őket, húsuk iránt csökkent a kereslet, így elszaporodtak.
A nukleáris balesetek vagy robbanások után a környezetbe kerülő radioaktív anyagok jelentős veszélyt jelentenek az ökoszisztémákra. A 37 évvel ezelőtti csernobili balesetet követően megnőtt a radioaktív céziumszennyezés, és rengeteg cézium-137 került a környezetbe, amelynek felezési ideje körülbelül 30 év. A céziumnak létezik egy sokkal stabilabb izotópja, ez a cézium-135, amelynek felezési ideje a 2 millió évet is meghaladja.
Korábbi kutatások szerint a cézium-135 és a cézium-137 aránya alapján meg lehet határozni, hogy honnan származik a radioaktív szennyezés; a cézium-135 magas szintje nukleáris fegyverek bevetésére, a cézium-137 többlet ellenben reaktorbalesetre utal.
A kutatócsoport 48 bajorországi vaddisznó húsában vizsgálta a céziumot. A cézium-137 szintjének mérésére nagy tisztaságú gamma-detektort használtak, majd csúcstechnológiás tömegspektrometriával vetették össze a cézium-135 és a cézium-137 mennyiségét.
A vizsgált húsminták 88 százalékában a radioaktív cézium szintje meghaladta a német törvények szerint elfogadható határértéket.
A vaddisznók húsának egy jelentős részében azonban a radioaktivitását nem a cézium-137 okozta, hanem a cézium-135.
A kutatók szerint a húsokban keveredtek a csernobili balesetből, és a korábbi, nukleáris fegyverek teszteléséből származó radioaktív szennyező anyagok; a minták csaknem egynegyedében a cézium-135 okozta a radioaktivitást.
A teljes tanulmány az Environmental Science & Technology tudományos lapban olvasható.