Az eseményt a NASA egyik űrszondája észlelte, amely eredetileg aszteroidák után kutat, ám műszerei révén még a távoli bolygóütközést, és a keletkezett porfelhő által produkált utófényt is észlelni tudta.
A felfedezés ugyanakkor nem valósulhatott volna meg egy kíváncsi csillagász nélkül, aki az ASASSN-21qj jelű, a Földtől mintegy 3600 fényévnyire csillagrendszert kémlelte, és egy szokatlan fényességváltozásra lett figyelmes. A csillag fényességének intenzitása megduplázódott infravörös tartományban, majd három évvel később látható fényben elhalványult.
Egy csillagász a közösségi médiában rámutatott, hogy a csillag az optikai elhalványulás előtt infravörös tartományban több mint ezer napon át fényesedett. Már akkor tudtam, hogy valami nagyon szokatlan esemény tanúja voltam. Hogy őszinte legyek, ez a megfigyelés alaposan megdöbbentett engem"
– írta a kiadott közleményben Matthew Kenworthy, a Nature magazinban megjelent tanulmány társszerzője.
A detektálást követően a kutatók még két évig figyelték az ASASSN-21qj-t, többek között azt vizsgálták, hogyan változik a fényessége az idő múlásával. A megfigyelés szerint a két jégbolygó összeütközése három évvel az ASASSN-21qj látható fényben való halványulása előtt megduplázta a rendszer fényességét infravörös hullámhosszon.
A kutatók által lefuttatott szimulációk szerint a két bolygó az ütközés után nagy valószínűséggel egyetlen égitestté olvadt össze.
A csillagászok még nem fejezték be az ASASSN-21qj és a bolygóroncsok megfigyelését. Az elkövetkező években is tanulmányozni fogják a rendszert, és arra számítanak, hogy a törmelékfelhő szétterül a megsemmisült bolygók pályája mentén. A porfelhő felől érkező szórt fényt a földi teleszkópok mellett a James Webb űrteleszkóp is figyelni fogja.